Ilyenkor ősszel is számtalan csodát találhatunk a természetben, és nézve a téli álom előtt lassan átöltöző növényvilágot és a költözködő vagy nehezebb hónapokra készülő állatokat még inkább elgondolkodhatunk azon, hogy mi lenne, ha eltűnnének. A teremtés hetén még inkább eszünkbe kell jutnia annak, hogy a világot nem tulajdonba kaptuk, hanem megőrzésre, gondozásra.
Nyugaton a helyzet változatlan címmel jelent meg tavaly szeptemberben Edward Berger filmje, amely Erich Maria Remarque 1928-ban írt regénye alapján készült, és nem az első kísérlet a könyv megfilmesítésére. A néző végigkíséri a főszereplő iskolás Pault, ahogy fiúból katonává válik. A film érzelmi hullámvasút, amely során megkérdőjelezzük emberségünket, illetve a remény és hit nélküli lét értelmét.
Mennyit ér az, aki e sorokat írja, és mennyit az Olvasók egyen-egyenként? Erre a kérdésre a legmegdöbbentőbb választ a Bibliában találjuk: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen”. Martoni Molnár Sándor írása a Reformátusok Lapjából-