„Az épületek nem állandó lakás céljára szolgálnak! A hatósági ellenőrzés folyamatos!” – hirdeti a megdőlt tábla, ami mellett elzötykölődünk a homokos dűlőúton a Magyar Református Szeretetszolgálat kisbuszát követve. Néhány gödör kerülgetése után megállunk egy háznak alig nevezhető kis épület előtt. Itt emberek élnek? – ez az első gondolatom. Házról házra hasonló az érzésem, hol jobban, hol kevésbé, de ahogy behívnak minket, vagy a kapuban fogadnak, ráébredek: a hangsúly azon van, hogy itt is emberek élnek.
A maga nemében különleges gazdariport az alábbi: egy hívő, hajdúsági református városban élő, a Hortobágyon legeltető, rackajuhtartó gazdálkodó a főszereplője, aki saját állatismeretével is igazolja Jézus bárányos, illetve kecskés példázatait és a Szentírás – a nagypénteki kereszthalálban és a húsvétban kicsúcsosodó – örök üzenetét. Hajdúböszörményben jártunk.