Sötétségből világosságba

„Sötétség és világosság! Az elmúlt napokban e két szó, illetve ezek valósága szólt és küzdött bennem. Hol az egyik, hol a másik vált hangsúlyossá. Emberekkel találkozva, beszélgetve azt állapítottam meg: mindenki világosságra vágyik, még ha nem tudja is ezt ilyen pontosan megfogalmazni.” Bogdán Szabolcs János püspök gondolatai a Reformátusok Lapjából.

2023. december 28.

Univerzum méretű szeretet

Eldöntötte, hogy világosságot küld oda, ahol sötétség van. Isten ugyanis szereti a bűnös embert, de a bűnt, a sötétséget gyűlöli, s a szeretetével meg akar menteni attól, ami elválaszt tőle, ami halálunkat okozza, hogy életünk legyen és világosságban járjunk! Vas Zoltán írása a Reformátusok Lapjából.

2023. december 21.

Keresztyénség és labdarúgás

Kereszt és futball-labda? Első látásra nem is állhatna távolabb a hit és labdarúgás, hiszen míg előbbi a transzcendensre tekint, utóbbi nagyon is e világi műfaj. Ráadásul akár klub-, akár válogatott meccsekről legyen szó, a futballnak elengedhetetlen része az „ők” és „mi” világos elhatárolása, a küzdelem, a másik legyőzése. Ablonczy Bálint publicisztikája a Reformátusok Lapjából.

2023. december 15.

Mélyre ment és mélyről jött imák

Minden alkalommal, amikor krízisbe jutunk, határtalan mélységet érzünk, és ebben nincs rutin, sem túlzott ismerősség. Ha valami dereng is a fájdalomról, annak megtapasztalása a szélsőséges helyzetekben elemi erővel bír. Aztán a hétköznapok lassanként elfedik ezt a mélységet. A halálesetek után ugyanúgy felkel a nap, a tragédiák másnapján is enni kér a gyerek, le kell vágni a füvet, mert az bizony tovább nőtt. Gacsályi Sára írása a Reformátusok Lapjából.

2023. december 12.

Egy új szakasz kezdetén

Ha életünk egy szakaszában van egy cél, mindent ennek elérése alá rendelünk, minden energiánk, áldozatunk, gondolatunk azért dolgozik, hogy megérkezzünk. De amikor végre elértük, azt vesszük észre, hogy leginkább kérdések vannak és üresség. Mert az eddig tartó utat ismertük, de most hogyan tovább?

2023. november 30.

„Asztalodnál lábam megáll...”

Vannak jelenségek, amelyekről nem nagyon szeretünk beszélni, pláne nyilvánosan, még akkor sem, ha az illető jelenségek nyilvánossága tagadhatatlan. Ilyenkor úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi. Hátha megússzuk. Nagy Károly Zsolt írása a Reformátusok Lapjából.

2023. november 27.

Halálfélelem ellen

Az elmúlás új perspektívát nyit az életünkre, ahonnan nézve az érzelmek a korábbinál jelentőségteljesebbnek tűnnek. De nem csak a halál közelsége, már a gondolata is más megvilágítás alá helyezi létünket. Gacsályi Sára írása a Reformátusok Lapjából.

2023. november 9.

Janus-arcú reformáció

Az ember úgy él, mint a csónakban az evezős: háttal ül a célnak, úgy halad előre. Amit lát, az az út- és időszakasz, amelyet már megtett. Ez a Kierkegaard-tól származó metafora plasztikusan érzékelteti, hogy az ószövetségi (zsidó) időszemléletből kiinduló keresztyén ember szeme előtt sem a jövő van, hanem a múlt. De ha nem lát előre, honnan tudja, merre kell evezni?

2023. október 26.

A barátság ajándéka

Számos jó ismerősünkkel való kapcsolatunk halványul el, és reménység szerint újabb baráti hálózat alakul ki. A barátkozás az emberi kapcsolatok egyik alapvető aspektusa, és a legtöbb ember vágyik a kapcsolatokra, ugyanakkor nem is olyan természetes, hogy vannak barátaink. Siba Balázs református lelkipásztor gondolatai.

2023. október 23.

Írásjelek

„A Debreceni Református Kollégium belső homlokzatán olvasható »Orando et laborando« ősi jelmondat végén nincs semmilyen írásjel” – hívta fel a figyelmet Vitéz Ferenc a Reformátusok Lapjába írt cikkében, és kalandra hív az írásjelek világában. De azt is megtudhatják, hogy a fenti jelmondat végére a szerző pontot, felkiáltójelet vagy kérdőjelet tenne-e.

2023. szeptember 26.