Dániel könyve mindig is különleges üzenetet hordozott Isten népe számára. Az ószövetségi zsidó népnek és a keresztyéneknek is ismerős az a helyzet, amikor egy, az ő életfelfogásuktól merőben különböző, értékrendszerüket tekintve néha teljesen ellentétes közegben, kultúrában kell jelen lenniük. Egy olyan kultúrában, amely elnyomja, zsarnokoskodik fölötte, vagy „csupán” a maga részévé akarja tenni. De milyen a mi kultúránk, és hogyan élhetünk benne?
Az életben vannak vallott és követett értékeink, és ha a kettő között van is távolság, az lehetőség, hiszen vallott értékeink válhatnak iránytűvé: láthatjuk a fejlődési lehetőséget, növekedési potenciált, amelyhez fel kellene nőni – vallja Siba Balázs a Reformátusok Lapjában megjelent publicisztikájában.
Mennyit ér az, aki e sorokat írja, és mennyit az Olvasók egyen-egyenként? Erre a kérdésre a legmegdöbbentőbb választ a Bibliában találjuk: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen”. Martoni Molnár Sándor írása a Reformátusok Lapjából-