„Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet.” (Ézs 52,7a) Öt másodpercenként érkezik valami jel, jelzés, üzenet, telefoncsörgés, hír, levél, feladatcsíra. Az újabb inger kioltja a másikat, a másodpercekkel ezelőttit. A hírek nagy része pedig durva, félelmetes, önző és halálos acsarkodásra utal, így vagy belekeseredik, vagy belekérgesedik a szívünk hallásukba-olvasásukba; vagy, ami még rosszabb, hozzászokunk a durvasághoz, és magunk is generáljuk azt. Igen, kizökkent a világ a tengelyéből, de nincs ember, aki visszamozdíthatná. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének, a Zsinat lelkészi elnökének gondolatai.
Advent az Eljövendő ünnepe. Aki megállíthatatlanul, tőlünk függetlenül is érkezik, megnyitva az ég kapuit. Örömhíre, hogy Krisztusban ma is velünk van a felkelő nap a magasból, hogy bevilágítson hétköznapi rohanásunkba, november végi-december eleji fáradtságunkba. Szabóné László Lilla református lelkész gondolatai.