Január van. Túl vagyunk az év első napjain, és benne vagyunk azokban a hétköznapokban, amelyek gyorsan visszaadják a valóság súlyát. Visszatekintve az elmúlt évre nem könnyű egyetlen jelzőt találni. Erős volt. Talán nehéz. Talán csak őszinte. Sok minden történt, és sok volt a fájdalomból. Aligha akad ember, aki veszteségek nélkül érkezett volna meg az új évbe. Mindannyiunknak fájt valami. Nem egyformán, nem azonos módon, de elég mélyen ahhoz, hogy nyomot hagyjon. Újságírói gondolatok Istenre nézve és az új év felé tekintve.
Isten szeretetéhez igazíthatjuk hátralevő életidőnket, amelyben a tagolást sokkal inkább sorsformáló személyes döntéseink adhatják, mintsem a naptári évek. Joó István újságíró újévi jegyzete.