Az üveg túloldalán a város forgataga, bent kávégép és zene zaja, mindeközben pedig a csendről beszélgetünk… Ami mégis megvalósul, hiszen jelen vagyunk egymás számára – hasonlóan emlékeznek vissza egy fontos találkozásukra is beszélgetőtársaim, Ilosvai Dorottya Emese teológus, grafikus és Nyikos Anna pszichológus, coach. A csend jelentőségét, hiányának okait és Istennel megélhető valóságát fejtegettük, miközben a megoldáshoz úgy közelítettünk, hogy tudjuk, nekünk magunknak is vannak küzdelmeink e téren.
Jakab apostol meglepő, nyomatékos állítással kezdi levelének azt a szakaszát, ahol a szavakkal elkövetett bűnökre irányítja figyelmünket: az az ember, aki beszédében nem vétkezik, tökéletes (Jak 3,2). Mit jelent ez a különös kijelentés? Azt vajon, hogy az Emberfián kívül senki emberfia nem lehet tökéletes, és erről tanúskodnak a szavaink is? Vagy hogy az érett keresztyént, aki uralkodni tud magán, arról lehet felismerni, hogy a nyelvét is kordában tudja tartani? Pataki András, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Újszövetségi Tanszéke tanársegédjének gondolatai.
„A zenélésnek nemcsak szellemi, hanem anyagi síkja is van, sokévi gyakorlást igényel és fegyelmet. E munkából lesz az ünnep. Tehát az ünnepre való felkészülés lesz az, ami ünneppé teszi a zenét” – vallja Tegyei Zoltán csembalóművész. A budapest-zuglói Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolában beszélgettem vele megállásról, befelé fordulásról, lelki megnyugvásról.