Hogyan válik gyermekkorban a családi háttér díszletté és a hit belső megélése kötelező nyilvános szereppé? Cikkünkben három, nevük mellőzését kérő, ezért monogrammal jelölt lelkészgyerek enged betekintést a parókiafalak mögötti zárt világba. Vallomásaikból kirajzolódik az ottani élet kettőssége: a közösség megtartó ereje és a mindent átható megfelelési kényszer. Három megtapasztalása annak, hogyan találhatja meg valaki a saját hangját és Istent ott, ahol a környezete már születése előtt megírta számára a forgatókönyvet.
A lelkészünk családjának életét mindig figyelemmel kísérjük, mert fontos számunkra, hogy egy hiteles példát lássunk magunk előtt. Ez azonban azzal jár, hogy túl sok figyelem irányul a gyerekeire is, akik kicsi lévitaként beleszületve a lelkészcsaládba sokszor nem tudnak mit kezdeni a helyzetükkel. Hogy hogyan élték, élik ezt meg? Az alábbiakban tizenkilenc, lelkészcsaládban felnőtt személy adja meg a választ a kérdésre.