A gondoskodó/gondot jelentő lelkipásztor, aki nem bírja az orosz–ukrán háború nyomását, és a párja, akit nem vettek komolyan az orvosai. Így is jellemezhetnénk Pocsai Sándort és feleségét, Pocsainé Tövissi Tímeát Kárpátalján, vagy akár úgy, hogy a csongori lelkészházaspár, akik megtanulták Istenre bízni az életüket – szó szerint. Pocsai Sándor hangsúlyozza, hogy az elhívó és a feladat nem változik, csak a körülmény, de az mindig.