„Csak ami van, az a valóság! Ami lehetne, az egész egyszerűen nincs, ezért nem szabad Istennek szemrehányást tennem, hogy elrabolt tőlem valamit – ami nem is létezett.” (Jim Elliot) Akkor carpe diem? Élvezzük ki az életet, az adott nap lehetőségeit, mintha nem lenne holnap?
Ha a Biblia felszólít, hogy imádkozzunk az ellenségeinkért is, akkor hogyne kellene imádkozni a papjainkért? Reméljük, hogy ebben tudunk segíteni a magunk eszközeivel – mondja Nagy Zsoltné Kiss Katalin lelkipásztor, a Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetségének alelnöke, aki saját tapasztalatait is felhasználva állította össze annak az imaláncnak a témáit, amely fél éven keresztül nyújt háttértámogatást a lelkipásztoroknak.
Az egyház meghatározásának nehézsége a kifejezés többféle értelménél kezdődik. Jelentheti például a Jézust követők világközösségét, Krisztus teste teljességét. A leginkább mégis valamilyen sajátosság alapján elkülöníthető keresztyén felekezetre, például a református egyházra használjuk. Molnár Ambrus, a Balassagyarmati Református Egyházközség lelkipásztorának gondolatai.
Nemzeti kultúránk megteremtésében a református egyháznak a reformációval, Károli Gáspár Bibliájával, az első teljes lefordított és kinyomtatott Szentírással jelentős szerep jutott – mondja Benedek Csaba néprajzkutató, a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársa. A beszélgetésből az is kiderül, miért vannak búzakoszorúk a református templomokban is.
Évtizedes szünet után találkozott ismét a Coetus Theologorum, a Kárpát-medencei református teológiai tanárok közössége, ezúttal az erdélyi Illyefalván. Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, a Coetus Theologorum egyik főszervezője számolt be a találkozóról.
Egyes statisztikák szerint tíz magyar honfitársunk közül mintegy hat nyaralni megy ezekben a hetekben. Talán azok is szeretnek utazni, akik ezt nem tehetik. Vajon a hitünk megéléséhez adhat-e új szempontokat egy-egy ilyen kirándulás? Siba Balázs lelkipásztor, egyetemi tanár gondolatai.
„A református, sőt tágabb értelemben a magyar egyházi levéltárügy kulcsemberének” nevezték Szabadi Istvánt már fél évtizede is, a 2019-es Kormos László-díj átadásának laudációjában. A gyűjteményi világ iránti elkötelezettsége, hűsége tény: csaknem harminc éve végzi töretlen szolgálatát a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárának igazgatójaként. Mindemellett szakkutató, tanár és műfordító.
„Isten szerint beleférhetünk az életünkbe, nem vagyunk elmaradva, nem vagyunk kevesek. Bár véges a tudásunk, és számtalan szempontból hiányosak vagyunk, ő úgy teremtett minket, hogy vele mégis mindenre képesek legyünk, amit tennünk kell” – írja Gacsályi Sára a Reformátusok Lapjában.
Minden vezetőnek előbb-utóbb szembe kell néznie a vezetés átadásával. Míg néhányan bámulatosan kezelik az egyébként lélekpróbáló feladatot, addig sokan végképp elvesztik a talajt a lábuk alól. Hogyan lehet ezt a nemes terhet méltósággal, de kellő időben magunk mögött hagyni? Fel vagyunk-e készülve a stafétabot továbbadására? Sajnos ritka a tervezett, jól megszervezett visszavonulás, ezért Tomka János professor emeritus szerint többet kell beszélnünk az utódlás tervezésének kérdéséről, hiszen azoknak, akik saját elhatározásukból távozhatnak a döntéshozói státuszból – ami kiváltságnak számít –, tervezésre, helyzetértékelésre és nemegyszer támogatásra van szükségük.
„Van valami, amiről nem beszélünk értékként, pedig kellene, mert a legnagyobb, folyamatosan kamatozó vagyonunk, ráadásul független a gazdasági helyzettől” – írja Bella Péter győrújbarát-ménfőcsanaki lelkipásztor a Reformátusok Lapjában.
A zene ördögi szimbólumától, amelytől a hátunkon is feláll a szőr, eljutunk a gyönyörű feloldásig, a tiszta összhanghoz, amelyben ott az isteni béke. Marczi Ernő szerint a nyitott kérdésekkel olykor nagyobb hatást érünk el, mint a megválaszoltakkal, és ez a zenében is így van. Néha érdemes istentisztelet végén az orgonajáték feszültségét feloldatlanul hagyni, ezzel segítve az elhangzottak mélyebb átgondolását. A mezőtúri kántor-karnagy úgy véli, ha a zenében nem a bibliai ihletettségű szöveg a hangsúlyos, származhat az bármilyen híres zeneszerzőtől, nincs helye a liturgiában.
Szerethető vagyok-e, szép vagyok-e, a létezésem szükséges-e? Sokan elégedetlenek külsejükkel, és éppen ezért boldogtalanok. Az önbizalom és önazonosság kéz a kézben jár, de miért ekkora misztérium a szépség?
Szelíd. Sokszor hangzott el ez a szó, ha róla beszéltek. Máig számontartják a hitét, elszántságát, odaadását. Amikor a Bethesda főigazgató-főorvosa lett, az első pillanattól a gyógyítók közösségét, az együttműködésüket állította a középpontba a gyógyítás érdekében. Az emberre egészként tekintett, így kezelte és gyógyította testileg-lelkileg. Dizseri Tamásra lánya, Ágnes és testvére, Dizseri Márta emlékezik.
A lelkipásztor egy-egy település gyülekezetének évekre, akár évtizedekre elkötelezett őrállója, aki kötődésben, lokálpatriotizmusban is az egyik élenjárója saját lakóhelye közösségének. Magyar protestáns teológiai örökségünk, hogy a lelkipásztorok általában tisztában vannak a vidéki társadalmi viszonyokkal és folyamatokkal. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének gondolatai.
Háromezer roma származású fogvatartott kivégzésével számolták fel az auschwitzi cigánytábort 1944. augusztus 2-án. Az európai romák ezen a napon emlékeznek a holokausztban meggyilkolt áldozatokra, ahogy ők nevezik: a pharrajimosra.
B. Tóth Klára hitről, hűségről, műveltségről tanúskodó kötete egyszerre kincseskamra és ugyanakkor – festőművészi és írói énjéhez illően – sok színben villódzó kaleidoszkóp is gyerekkora helyszínéről, a Duna főága és a Szentendrei-Duna által közrefogott, állandó lakosait tekintve kicsi, de sok jelentős magyar írónak, költőnek, képzőművésznek alkotó körülményeket nyújtó Kisorosziról.
Az élet kérdéseire adott elméleti keresztyén válaszaink a krízisben válnak kézzelfoghatóvá – vélekedik Prikler György vállalkozó, tanár, kenutúra-vezető. Felesége, Ágnes pedagógus, aki az öniróniát Isten ajándékának véli, amellyel megalázó helyzeteket is átvészelhetünk. A Szeged-Újszegedi, valamint a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség tagjait a Szigetközben látogattuk meg.
„A »homo religiosus« alkotó fölismerni és megérteni szeretne (a Krisztus-történet eseményében, a megváltásban látva meg a teremtett szépet), versében pedig az a megismerési folyamat tükröződik, ahogy a teremtés ismeretéből istenismeret lesz” – írja Vitéz Ferenc, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének vezetője a Reformátusok Lapjában.
„A hetedik nap célját és értelmét maga Isten éli elénk, és ebbe szeretne bevonni minket. Szó szerint így lehetne ezt lefordítani: Isten megszűnt munkálkodni, és vett egy hosszú, mély lélegzetet” – írja Édes Árpád, a Budapest-Pestszentimrei Református Egyházközség lelkipásztora.