„Siess hozzám” Zsolt 141
1 Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, Uram, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! 2 Jusson eléd imádságom mint illatáldozat, imára emelt kezem mint esti áldozat! 3 Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását! 4 Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni. 5 Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is. 6 És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim. 7 Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába. 8 De én rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! 9 Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól! 10 A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.
Bibliaolvasó Kalauz – Fodor Ferenc igemagyarázata
„Siess hozzám” (1) – kéri imádságában Dávid. A kérés tartalmában benne van, hogy a nagy király az Úr segítségéért fohászkodik. Olykor siettetnénk Isten beavatkozását abba a helyzetbe, amelyben vagyunk, s amelyet reménytelennek ítélünk. Látásunk szerint Isten néha késni látszik (Jn 11,21.32). Isten órája azonban nem mindig úgy jár, mint a miénk. Késni látszik, de ne feledjük: el nem késik.
RÉ21 141
Napi zsoltárének | 180 | Ó, boldog az az ember, ki Isten útján jár
„Tudod, hogy az Ázsiában levők mind elfordultak tőlem [...]. Az Úr legyen könyörületes Onésziforosz háza népe iránt, mert [...] nem szégyellte bilincseimet...” 2Tim 1,15–18
15 Tudod, hogy az Ázsiában levők mind elfordultak tőlem, köztük Figelosz és Hermogenész is. 16 Az Úr legyen könyörületes Onésziforosz háza népe iránt, mert sokszor felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet. 17 Sőt, amikor Rómában volt, buzgón keresett engem, és meg is talált. 18 Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat találjon nála azon a napon. És hogy milyen nagy szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod a legjobban.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(15–16) „Tudod, hogy az Ázsiában levők mind elfordultak tőlem [...]. Az Úr legyen könyörületes Onésziforosz háza népe iránt, mert [...] nem szégyellte bilincseimet...” (2Tim 1,15–18)
Hogy kikről van szó, nem tudjuk pontosan, de mindegy is, hiszen kétféle viszonyulást mutat be az Ige. Pál apostolt börtönbe vetették, és ez a rabság vízválasztó abban, ki marad vele. Most mutatkozik meg igazán, ki szereti valóban. Amikor minden rendben volt, Pál járta a birodalmat, gyülekezeteket alapított, sokan csatlakoztak hozzá. Most ez megváltozik: aki érdekből állt mellette, ellép mellőle, hisz emberileg nézve ez kudarc, nincs miért maradni. Van, aki azért morzsolódik le, mert ide már nem képes követni őt. És van, aki marad, kitart, ott van, akinek nem szégyen a bilincs. Vizsgáljuk meg az emberekhez való viszonyulásunkat, azt, mi tart meg bennünket a másik mellett! Kitartunk akkor is, ha szünetelnek a sikerek, ha megváltozik a széljárás? Mi próbálja meg a leginkább a hűségünket? Mi az, amiben nem már tudjuk követni a lelki testvért? Bátran kinyilvánítjuk-e szeretetünket akkor is, ha a másikat meghurcolják, besárazzák? Nem küzdünk mindennap ilyen kérdésekkel, igaz, de késznek kell lennünk rá: megmaradni a mellett az ember mellett, akinek rossz irányba fordul az élete amiatt, mert kitart az Úr ügyében.
