„Az Úr ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet!” Jób 1,1–12
1 Élt Úc földjén egy Jób nevű ember. Feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat. 2 Hét fia és három leánya született. 3 Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz igás ökör és ötszáz szamár volt a jószága, és igen sok szolgája volt. Ez az ember tekintélyesebb volt minden keleti embernél. 4 Fiai lakomát szoktak tartani, mindegyik a maga házában és a maga napján. Ilyenkor üzentek három nővérüknek, és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek-igyanak. 5 Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal. 6 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az Úr előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is. 7 Az Úr megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az Úrnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. 8 Erre ezt mondta az Úr a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. 9 A Sátán így felelt az Úrnak: Megvan rá az oka, azért féli az Istent! 10 Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. 11 De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá mindarra, amije van, majd káromol még téged! 12 Az Úr ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az Úr elől.
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
Életünket Isten látja igazán a maga teljességében. Vajon ma, az Úr napján, az igazak és istenfélők gyülekezetében lát-e? Ha Ő itt lát, az feltűnik a Gonosznak is. Az igaz ember „kerüli a rosszat”, de a Rossz attól még nem kerül el. Egy színdarabban hangzik el: „Valaki felhívta rád a figyelmét”, és az illetővel csak rossz dolgok történtek ezután. A „mennyei rendezés” végső fináléja azonban a legszebb befejezés felé tart. Ha kétséged lenne, olvasd el a 91. zsoltárt!
RÉ21 91 • IÉ Mk 2,23–28 • Zsolt 91
Napi ének | 588 | Igazságnak napja, jöjj
Heti zsoltár | 46 | Az Isten a mi reménységünk
„…ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket.” 1Jn 5,13–17
13 Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. 14 Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. 15 Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle. 16 Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön. 17 Minden gonoszság bűn, de van nem halálos bűn is.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(14) „…ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket.” (1Jn 5,13–17)
„…nekem a kérés / nagy szégyen, / adjon úgyis, ha / nem kérem” (Nagy László); „Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram” (Zsolt 139,4). Mély bizalom kell ahhoz, hogy valaki így tudjon imádkozni. Tudni, hogy az Úr nemcsak a gondolataimat ismeri és tartja számon, hanem a bűnömmel együtt engem is. Elfogadni, hogy miközben Isten minden imát meghallgat, mégsem mindent teljesít. Jézus így szól: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Mt 26,39); „…a mi üdvözítő Istenünk […] azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön…” (1Tim 2,3–4) Ezért az akaratért nem volt „lehetséges”, hogy Jézus leszálljon a keresztről. Az Úr közeli visszajövetelének várása a gyülekezetekben a másokért való közbenjárást is sürgetővé tette. A meggyengült hitűek életéért való könyörgést lélekmentő szolgálatként bízza János a hívőkre. Olyanokról is beszél, akik végleg „kiszálltak”, ami menthetetlen, „halálos bűn”. „Ez nem pillanatnyi bűn, hanem a léleknek olyan állapota, amelyben a hit és a szeretet […] az egész isteni élet kialudt, amikor tudatosan és készakarva a halált ragadja meg az ember a bűn iránti szeretetből […] Ez a kegyelem tudatos elvetése.” (Bengel) Uram, irgalmazz!
