„Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére.” Róm 15,1–6
1 Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. 2 Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére. 3 Hiszen Krisztus sem a maga kedvére élt, hanem amint meg van írva: „A te gyalázóid gyalázásai hullottak énreám.” 4 Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. 5 A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, 6 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Áron igemagyarázata
Az apostol megállapítja, hogy a hitben erősek nem élhetnek a maguk kedvére. „Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére.” (2) Ez a keresztyén magatartás, amelyre az Úr Jézus adta elénk a példát, Aki Atyja kedvére élt, s nem önmagának. Éljünk mi is úgy, hogy Istennek kedvezzünk, nem pedig önmagunknak.
RÉ21 208
Szentháromsági himnusz | 562 | Ó, mi szent Atyánk
„Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az Úrnak: naponta...” 4Móz 28
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot, az én kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul. 3 Mondd meg nekik: Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az Úrnak: naponta két hibátlan egyéves bárányt állandó égőáldozatul. 4 Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el, 5 ahhoz egytized véka finomlisztet ételáldozatul egynegyed hín préselt olajjal gyúrva. 6 Állandó égőáldozat ez, amilyet a Sínai-hegyen mutattatok be az Úrnak szóló kedves illatú tűzáldozatul. 7 A hozzá tartozó italáldozat egynegyed hín legyen bárányonként. A szentélyben öntsd ki az óborból készült áldozatot az Úr elé. 8 A második bárányt estefelé készítsd el. Ugyanolyan étel- és italáldozatot készíts hozzá, mint reggel. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. 9 A nyugalom napján mutass be két egyéves hibátlan bárányt, ahhoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva, meg a hozzá tartozó italáldozatot. 10 Ez legyen a nyugalomnapi égőáldozat minden nyugalom napján az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül. 11 Minden hónap első napján mutassatok be égőáldozatul az Úrnak két bikaborjút, egy kost és hét egyéves hibátlan bárányt, 12 mindegyik bikához ételáldozatul háromtized véka finomlisztet olajjal gyúrva, a koshoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva, 13 és mindegyik bárányhoz ételáldozatul egy-egy tized véka finomlisztet olajjal gyúrva. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. 14 A hozzájuk tartozó italáldozat pedig legyen fél hín bor egy bikához, egyharmad hín egy koshoz és egynegyed hín egy bárányhoz. Ez az újhold égőáldozata havonként, az esztendő minden hónapjában. 15 Vétekáldozatul pedig készítsetek egy kecskebakot az Úrnak az állandó égőáldozaton kívül a hozzá tartozó italáldozattal együtt. 16 Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján van az Úr páskája, 17 és ennek a hónapnak a tizenötödik napján van az ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni. 18 Az első napon tartsatok szent összejövetelt. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát! 19 Tűzáldozatul mutassatok be égőáldozatot az Úrnak: két bikaborjút, egy kost és hét egyéves bárányt, amelyek hibátlanok legyenek. 20 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: egy bikához háromtized, a koshoz kéttized vékával adjatok, 21 a hét bárányhoz pedig bárányonként egy-egy tizedet adjatok. 22 Vétekáldozatul mutassatok be egy bakot, hogy engesztelést szerezzen nektek. 23 Ezeket a reggeli égőáldozaton, az állandó égőáldozaton kívül készítsétek el. 24 Ugyanígy készítsétek el mindennap, hét napon át kedves illatú tűzáldozatként az Úr eledelét. Az állandó égőáldozaton kívül kell ezeket elkészíteni a hozzájuk tartozó italáldozattal együtt. 25 A hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát! 26 Az első termés napján, amikor új ételáldozatot mutattok be az Úrnak, azaz a hetek ünnepén tartsatok szent összejövetelt. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát, 27 hanem mutassatok be kedves illatú égőáldozatul az Úrnak két bikaborjút, egy kost és hét egyéves bárányt. 28 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: mindegyik bikához háromtized vékával, a koshoz kéttized vékával, 29 a hét bárányhoz pedig bárányonként egy-egy tized vékával adjatok. 30 Egy kecskebakot is mutassatok be, hogy engesztelést szerezzen nektek. 31 Az állandó égőáldozaton és az ahhoz tartozó ételáldozaton kívül készítsétek el ezeket a hozzájuk tartozó italáldozattal együtt. Az állatok hibátlanok legyenek.
Az Ige mellett – Fodorné Nagy Sarolta igemagyarázata
(3) „Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az Úrnak: naponta...” (4Móz 28)
Izráel a pusztai vándorlás végéhez ért, honfoglalás előtt áll. Az új kezdet alapja Isten és ember közösségének rendezése. Ennek módját az Úr határozza meg. Az ószövetségi áldozatok sokszínűen mutatnak rá arra, hogy Isten és ember közösségét az áldozás (áldozathozatal) hitelesíti. A sorban először a mindennapi égőáldozatra kellett vigyázni. Ez a teljes élet odaszentelését fejezte ki. Csak így volt értelmük az ünnepi áldozatoknak is. Minden reggel és minden alkonyatkor egy-egy hibátlan bárányt el kellett égetni az oltáron összegyúrt liszt és olaj ételáldozatával, egyidejűleg óborból készült italáldozatot kellett kiönteni a szentélyben az Úr jelenlétét képező szövetségláda előtt. Kálvin pecsétjének égő szívszimbóluma emlékeztessen: „Szívemet égő hálaáldozatul az Úrnak szentelem.” Az állatok esetében a vér játszotta a kiengesztelő szerepet, az áldozó életért életet kapott. „Mert a vér a benne levő lélek által szerez engesztelést.” (3Móz 17,11) Lehetetlen nem gondolni Jézus szavaira: „Az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon” (Jn 6,55.54).
