„A tanév végén mindenki megkapja jutalmát. Emlékszem a régi bizonyítványosztásokra és jutalomkönyvekre.” Vitéz Ferenc publicisztikája a „júniusi jutalomról”.
Vasárnap 10 órától a felcsúti református templomból közvetít istentiszteletet a Kossuth Rádió. A Reformátusok Lapja már napokkal előtte a helyszínen járt, és beszélgetett az igét hirdető Hős Csaba lelkipásztorral is.
Covid-gyászcsoportok indulhatnak országszerte gyülekezetekben, kórházakban. A néhány fős közösségekben egymást támogathatják azok, akiknek a világjárványban hunyt el szerettük. A Tiszántúli Református Egyházkerület Pasztorációs Intézete gyászcsoportvezetők képzésével segített a kórházlelkészeknek, a részletekről Bodó Sára református lelkész, tiszántúli lelkigondozói koordinátor, a képzés vezetője beszélt.
A Tiszáninneni Református Egyházkerület területileg a legkisebb a négy magyarországi református egyházkerület közül. A sajátos történetű kerület egyházmegyéinek és gyülekezeteinek száma sokszor változott az évszázadok alatt, jelenleg négy egyházmegye és mintegy háromszáz anyaegyházközség tartozik hozzá.
Másfél éven át tartó felújítási munkálatok után újra tartanak istentiszteleteket a Budai Református Egyházközség templomában, a Szilágyi Dezső téren – az első egy hálaadó volt, amelyen Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét.
"Nem három Isten van, hanem egy, és ez az egy Isten nem csupán úgy tesz, mintha három személy lenne, hanem valóságosan Atya, Fiú és Szentlélek." A Szentháromság vasárnapján Czentnár Simon írását ajánljuk a Reformátusok Lapjából.
"A csoda éppen abban van, hogy úgysem a mi emberi erőfeszítésünk által lesz Isten ügye sikeres, mi csak eszközök vagyunk az ő ügyében. Ezért nem kell félnünk attól, hogy mindenki másban a potenciális keresztyént lássuk, és ne az ellenséget." Jakab-Köves Gyopárka írása arról, beássuk-e magunkat a sáncok mögé, vagy ki merünk lépni mögülük?
Hogyan érintette a református kötődésű turisztikai célokat a koronavírus-járvány és annak gazdasági következményei? Ennek járt utána a Reformátusok Lapja ezen a héten.
Megrendítő időket éltünk és élünk meg járványban, járványon túl is, vigasztalásra szorulunk. Krisztusi vigasztalásra van szükségünk, olyan segítségre, amelyet emberek nem tudnak megadni nekünk. Steinbach József püspök Reformátusok Lapjában megjelent írását ajánljuk pünkösd ünnepére.
A pünkösd nehezebben érthető más egyházi ünnepeinkhez képest, éppen ezért lehet bensőségesebb, mint a karácsony vagy a húsvét. A pünkösd az újrakezdésről, az útkeresésről szól, és arról, hogy a Szentlélek akár észrevétlenül is munkálkodhat az életünkben. Kustár Györggyel, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia főiskolai adjunktusával beszélgetett a Reformátusok Lapja.
Egyre növekvő gyülekezet, nemrég épült új templom, és a járvány alatt élőben közvetített istentiszteletek: a Reformátusok Lapja Csömörön járt, ahol Esztergály Előd Gábor lelkipásztorral és Szennyessy Judit presbiterrel beszélgettek.
Fekete Károly tiszántúli püspök 2015-ben bejárta az egyházkerület gyülekezeteit, a világjárvány harmadik hulláma alatt pedig online böjti beszélgetésre hívta a Tiszántúl lelkészi karát. Milyen élményekkel gazdagodott az útja során? Hogyan lehet ezt a missziói törekvést átvinni az online térbe? Többek között ezekről kérdezte Szirák Sára.
Húsvét után a csoda, a titok és a tekintély sarkallja arra az apostolokat és minden kor tanítványait, a keresztyénséget, hogy együtt maradjanak. Pálinkás Gyula írása húsvéthétfőre.
Nem a sír mélységébe kell a tekintetünket fordítanunk, hanem fölfelé nézve lássuk meg azt, aki úgy él, hogy legyőzte a halált. Géresi Róbert felvidéki püspök húsvétvasárnapi írása.
„Kell a csend! Hogy ami felgyülemlett, az kitisztulhasson. Kell a csend! Hogy a jó és a rossz, az öröm és a bánat, amely – egyaránt – felzaklat, lerakódhasson.” Hajdú Zoltán Levente nagyszombati gondolatai.
Az emberi lét örök rendje, hogy a halált a temetés követi, és ez történik Jézus kereszthalála után is, amelyről a négy evangéliumban olvashatunk. Kovács Mihály nagypénteki írása.
Bizonytalanság? Ez az, amit nagyon nem szeretünk. Ma már sokan azt gondolják, hogy kiszámítható, teljes biztonságot nyújtó világot alakítottunk ki magunknak. Pedig ha visszatekintünk az elmúlt egy évszázadra, akkor látnunk kell, hogy mennyi magunk okozta bizonytalanságot kellett átélni.
Ha valaki csak kicsit is figyelt az általános iskolában, amikor a történelemórán az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc eseményeiről volt szó, akkor valószínűleg nem most fog először hallani a pákozdi csatáról, amely több tekintetben is kiemelkedő szereppel bírt a magyar hadtörténelemben, és amelyből a reformátusok is kivették a részüket.
„Hazánknak, iskoláinknak, gyülekezeteinknek ilyen bátor, »fényt csináló« emberekre van szüksége” – Szántó József református lelkész visszaemlékezése debreceni diákéveire.
A pápai református kávézóban nem is próbálkoztak elviteles értékesítéssel, míg a debreceniben töredékére esett vissza a forgalom, de töretlenül nyitva tartanak. A kecskeméti gyülekezet étterme belevágott a kiszállításba, egy veresegyházi család cukrászdája szintén a házhoz szállítással maradt talpon.