„A diakonisszák akkori odaszánásának gyümölcseit ma élvezzük”

– A diakónia sokkal több, mint egészségügyi vagy szociális munka. A diakónia lelkület, odaszánás, önmegtagadás, Krisztus-követés, a másiknak élve, egy irgalmatlan világban irgalmat gyakorolva, Isten dicsőségének szolgálatában, így megtapasztalva és továbbadva az egyetlen legitim boldogságot – mondta a Filadelfia-diakonisszák két diktatúra szorításában című könyv bemutatóján Steinbach József dunántúli püspök. A Zsinat lelkészi elnöke hangsúlyozta, hogy az igazi hatalom a cselekvő szolgálatban, a mozdulat igehirdetésében van, és mindig ez hitelesíti az evangéliumot.

– A diakonisszák akkori odaszánásának gyümölcseit ma élvezzük, ahogy Isten azt ma engedi: van áldott szeretetszolgálatunk, Bethesda-kórházunk, egyetemünk – tette hozzá a püspök, aki szerint ez a könyv egyszerre erő, remény és áldások forrása, valamint a krisztusi többletre való rámutatás, de egyben útmutatás is az egyház vezetőinek, hogy miként szabad és miként nem szabad egyházvezetőnek lenni.

– Számomra ez a könyv a múltról szól és a jövőnek üzen – jelentette ki Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, aki kriminek nevezte azt, ami a Filadelfiával történt. A rektor szerint a diakóniai szolgálatra óriási igény van a jövőben is, a társadalmunk ugyanis tele van olyan emberekkel, akikkel foglalkozni kell, és ezt a munkát lelkiséggel lehet csak végezni.

A rektor kiemelte a diakonisszák, egyben Csanády Andrásné Bodoky Ágnes könyvének mottóját: „Nem jutalomért vagy háláért szolgálok, hanem hálából és szeretetből; jutalom, hogy tehetem.” Ez az az üzenet, amit át kell adnunk a jövő generációinak is – hangsúlyozta Trócsányi László.

Birinyi Márk, a Református Szeretetszolgálat diakóniafejlesztési főigazgató-helyettese arról beszélt, hogy a legtöbben nemmel felelnének arra a kérdésre, hogy akarnának-e két diktatúra szorításában élni. – De voltak, akik ezeken az utakon jártak hitből, hűségből, szeretetből – hívta fel a figyelmet.

– Az ő történetük nemcsak emlékeztet, de megszólít és felelősségre is hív. Hogy elbeszéljük, továbbadjuk, emlékezzünk és emlékeztessünk – mondta arra is utalva, hogy ez a kötet olyan kordokumentum, amely az utolsó pillanatban készült el, hiszen nemrég temették el az utolsó, már fel nem szentelt diakonisszát. – Ez a könyv egy hitvallás. Hitvallás mindannyiunk számára, útmutatás és bátorítás, hogy milyen odaszánással végezték és végezhetjük mi is a diakóniai szolgálatot a világban – jelentette ki Birinyi Márk.

Csanády Andrásné Bodoky Ágnes megköszönte mindenkinek, aki a könyv megszületéséhez hozzájárult, úgy fogalmazott, hogy az Úristen jóvoltából a lehetetlen mégis lehetővé vált.

Majd idézte a könyv szerinte legfontosabb mondanivalóját tartalmazó részeket édesapja, Bodoky Richárd 1947. évi pünkösdi prédikációjából: „Amikor el kellene veszíteni a hitet, amikor tehetetlen beletörődéssel kellene útjára engedni az eseményeket, Isten nem a körülményeken akar változtatni. Nem! Ennél sokkal nagyobb csodára készül. Megcselekszi, hogy az ő gyülekezete halálos útján teljes bátorsággal szólja az ő beszédét.”

Csanády Andrásné Bodoky Ágnes felolvasta azt a részt is, amelyben Bodoky Richárd arról értekezik, hogy nem az a döntő, hogy milyen Pilátusok és Heródesek alatt él az egyház, hogy milyen pogányok és zsidók között élünk, hanem az, hogy amit nekünk kell mondanunk, élő beszéd legyen, Isten beszéde legyen, és azt bátorsággal tudjuk szólani. „Most egy a fontos, hogy Jézus Krisztus meghalt érted a kereszten, ez most azt jelenti, hogy Isten a te pártodon van. […] És ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!” – idézte Bodoky Richárd szavait a könyvbemutatón.

– A történészek abból tudnak dolgozni, amit ránk hagynak az előző generációk – erről már Földváryné Kiss Réka, a kötet egyik szerkesztője beszélt. Hozzátette: bizalmi kérdés is ez, hiszen nemcsak megőrizni kell az iratanyagot, hanem megosztani is.

A könyvben megjelent dokumentumokról elmondta, hogy ezekből lehet megérteni, hogy a nagy folyamatokban az egyes személyeknek, az emberségnek, a bátorságnak és az emberi gyarlóságoknak milyen szerepe volt. – Az a személyes perspektíva, amit a Bodoky Richárd megírt, egyháztörténetté válik, és ennek a folyamatnak egy míves eredménye ez a kötet – állapította meg a történész, aki szerint a református embermentők történetei nagyrészt tabusítva lettek a rendszerváltás előtt, ezért alig tudnak az emberek arról, milyen szerepet vállaltak például a zsidómentésben az egyházak. Külön értékként beszélt arról, hogy a könyvbe bekerültek a diakonisszák visszaemlékezései és a velük készült interjúk, amelyek élővé teszik ezeknek a nőknek a szolgálatát.

Erdős Kristóf, a kötet másik szerkesztője több olyan történetet is felidézett, amelyekkel a könyv készítése közben találkoztak. Bodoky Richárd például leírta, hogy volt egy portásuk, egy bizonyos Dávid József, egy Gombáról származó, Pest megyei parasztfiú, aki tüdőbajos volt, a kórház orvosai és diakonisszái ápolták hosszú idő óta: ő volt a Nyilaskeresztes Párt zuglói pártszervezetének második embere. Amikor a hatalomátvétel után, 1944. október 15-én éjjel a nyilasok razziát tartottak, megjelent egy teherautónyi nyilas pártszolgálatos a Bethesda-kórháznál, és mondták a portásnak, hogy körül akarnak nézni az intézményben. Bodoky szerint Dávid József ekkor előhúzta a nyilas pártigazolványát és azt válaszolta, hogy nincsenek itt zsidók, úgyhogy a nyilas testvérek menjenek tovább, és azzal jó munkát kívánt nekik.

Erdős Kristóf szerint ebből is látszik, hogy Dávid József olyan légkörben élt és dolgozott, hogy a cselekvő hit lassan átformálta a korábbi gondolkodását, és a kritikus pillanatban hozott egy nagy kockázattal járó döntést.

A történész azt is elárulta, hogy a kötetben a református diakonisszaintézet végső felszámolásának idejéről is szerepel számos feljegyzés. Bodoky Richárdot 1951 nyarán a Balatonról, a szabadságáról rendelték be az Abonyi utcai székházba, ahol parancsba kapta, hogy fél éve van felszámolni a diakonisszák szervezetét. Bodoky vállalta volna az ellenállás következményeit, ha csak a saját életét kockáztatta volna, de védeni akarta a rábízottakat, ezért olyan feltételeket szabott, amelyek biztosították a megélhetést és a lakhatást az aktív és az akkor már nyugdíjas diakonisszáknak – osztott meg Erdős Kristóf egy a könyvben olvasható történetet.

A könyvbemutató végén Csanády Márton, az est moderátora és házigazdája elmondta, hogy az 1951 és a rendszerváltás közti időszakot is elkezdték feldolgozni a kötet szerzői, remélhetőleg hamarosan az erről az időszakról szóló könyvet is megismertethetik az olvasóközönséggel.