„Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet.” (Ézs 52,7a) Öt másodpercenként érkezik valami jel, jelzés, üzenet, telefoncsörgés, hír, levél, feladatcsíra. Az újabb inger kioltja a másikat, a másodpercekkel ezelőttit. A hírek nagy része pedig durva, félelmetes, önző és halálos acsarkodásra utal, így vagy belekeseredik, vagy belekérgesedik a szívünk hallásukba-olvasásukba; vagy, ami még rosszabb, hozzászokunk a durvasághoz, és magunk is generáljuk azt. Igen, kizökkent a világ a tengelyéből, de nincs ember, aki visszamozdíthatná.
Mi jön, ki jön, mivel érkezik; legfőképpen pedig milyen lélekkel érkezik? Lehet-e a sokféle jelet és történést megtölteni értelmes és szeretetteljes tartalommal, valamint lélekkel? Létezik-e olyan leglényegesebb jel és üzenet, amely felülír minden mást, és amely mindenkori ragyogó és biztonságos iránnyá lesz számunkra?
Isten Igéje szerint az az áldott követ, aki örömhírrel, ezért kedvesen érkezik, és a hegyek sokféle akadályát is legyőzve békességet hirdet, szabadulást munkál. A Biblia fő üzenete az az örömhír, amelyet egyedül a mindenható hatalommal rendelkező és ezt határtalanul kegyelmes szeretetében megmutató Isten képes odaajándékozni nekünk, hogy végre isteni szabadításból fakadó örömünk, kedvességünk, békességünk legyen. Érdemes ezeket a krisztusi ajándékokat átgondolni most, a karácsony közeledtével, könyörögve azokért a következő esztendőre. Valljuk meg: nemcsak örömhírre van szükségünk, hanem olyan örömre, amely független a külső körülményeinktől; vagyis az Isten kegyelmében kell részesülnünk. Ennek valóságos forrása a Jézus Krisztussal és egymással való közösségünk csodája. Tudunk-e így örülni? Nem kegyes szólam ez? A józanság Lelke által támasztott öröm nem rajongás, hanem bizonyosság, amely fáradtan, rosszkedvűen, fájdalmak és sírások között is tartást ad. Ebből pedig kedvesség fakad. Nem mázas, gyanús valami, hanem krisztusi figyelem. Gondoljunk bele, miként bánunk egymással egyre gyakrabban, hétköznapi és szélsőséges helyzetben egyaránt! Egy koszos ronggyal kíméletesebben bánik egy kutya. E valóságos kedvesség nélkül elkoptatjuk egymás életét. A harmadik ajándék a békesség a pulzáló, pótcselekvő, harcoló világban: Istennel, önmagunkkal és egymással. Egy pillanat alatt eltörpülhetnek az itt harcosan képviselt legnagyobb dolgaink is. Ne felejtsük el, hogy Isten minket megelőző szeretettel szeret, vagyis a létünk igazolt, még mielőtt bármit tennénk. Ebből a békességből fakad minden értelmes szó és tett, és enélkül valóban minden hiábavalóság. A menny békessége ez, amely betölti a földet. Öröm, kedvesség és békesség: három karácsonyi ajándék. A Biblia örömhíre mindenekelőtt azt az emberi értelemmel felfoghatatlan csodát hirdeti meg, hogy több az élet, mint csupán ez a testi lét, hiszen Isten örök életet készített nekünk, amely sokkal inkább jobb mindennél, és reménysége képes szebbé tenni már ezt a földit is. Minden valóságos megújulás forrása csak a karácsonykor született és húsvétkor feltámadott Jézus Krisztus. A világ kizökkent tengelyét csak ő tudja isteni helyére visszamozdítani, a görbét csak ő tudja kiegyenesíteni, és mindezeket a golgotai kereszten meg is tette. Minden rendben van, ha az Úrra tekintünk, ha őbenne bízunk, őt követjük. Ez az isteni szabadításban részesült embert örvendezővé, kedvessé, békességszerzővé teszi, aki aztán vállalja a világ megszelídítésének szolgálatát a maga helyén.
Éppen telefonon hívtak, amikor ezeket a sorokat írtam… Láttam, ki az; megijedtem: vajon milyen lélekkel keres? Ekkor ráébredtem, meg kell fordítanom a kérdést: én milyen lélekkel fogadom testvérem, embertársam jövetelét? Mert ha én Isten szabadító örömével, kedvességével, békességével állok elébe, akkor minden rendben lesz. Jöjj, Urunk Jézus Krisztus, Lelked által adj ébredést, adventi bűnbánatot és karácsonyi örömből fakadó bizonyosságot egyaránt!