Böjti szelek

Amikor tavasszal elkezdett erőteljesebben fújni a szél, hangosan kimondtam a gondolatot: „Megérkeztek a böjti szelek.” Egy gyermek meghallotta, és azt kérdezte: „Ha a böjtben másként eszünk, akkor jönnek a böjti szelek?” Amikor megértettem, hogy az emésztéshez kapcsolódó szelekre gondolt, hangosan felkacagtam... Kicsit nehéz volt megmagyarázni komolytalanság nélkül, hogy ezek a szelek nem az emberből erednek. Rögtön jött is a következő kérdés: „Honnan jön a szél?” Hűha! Az egykori telekszomszédunk jutott eszembe, aki édesapámtól kérdezte ugyanezt: „Mérnök úr, maga okos ember. Mondja, honnan jön a szél?” Persze mi már tudunk tudományos, meteorológiai válaszokat, de még népi megfigyeléseket is, ahogyan azt a János vitézben is olvashatjuk: „Piros az ég alja, aligha szél nem lesz.” Rendben van, hogy fő oka a nyomáskülönbség, de honnan indult? És hová tart? Már a Bibliánk első lapján azt olvassuk, hogy „Isten Lelke lebegett a vizek felett” (1Móz 1,2). Egyes magyarázatok szerint ez vibráló, pulzáló mozgást jelent. Természetesen nem kérdés, hogy a szelet ugyanúgy Isten alkotta. De maga Jézus is beszélt róla, amikor Nikodémus nála járt: „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” (Jn 3,8) Ezzel meg is érkezünk a lényeghez: a Lélek szél, az emberi élet is csak pára, lehelet, amely eltűnik (vö. Jak 4,14). Érezzük azonban, mekkora a különbség a lehelet, a lengedező szellő, a böjti szél vagy a pusztító orkán között.

Régebben haragudtam a szélre. Nem szerettem, mert kellemetlennek éltem meg, bántónak. Nem elég, hogy esik az eső, még ez is fúj?! Arcomba vágja a havat, az esőcseppeket, a port, faleveleket, mindenféle szemetet – bolond szél! Aztán rájöttem: bolond lyukból bolond szél fúj. Nem a légmozgással van baj, hanem velem. A gondolkodásmódommal, a hozzáállásommal. Mert a levegő mozgása nagyon is szükséges! Mennyire jólesik, ha a nyári hőségben csak egy kis szellő is lengedez! Meg aztán enélkül hogyan jutnának el az ejtőernyős pitypangmagok vagy a helikopterpropellerként szálló juhartermések távolabbi mezőkre? És az illatok, amelyeket már messziről, a kapuban lehet érezni a vasárnapi ebéd hírnökeiként? Vagy a harangszó, amelyet a szél képes távolabbra is eljuttatni. Az erre alapított erőművekről pedig nem is beszélve. De mindez még nem elég: a szél tisztára söpör. Kisöpri a port, a szemetet, a faleveleket, a ködöt – nemcsak az utcákról, de a lelkemből, a szívemből, a gondolataimból is. Na, ez az igazi böjti szél – amely a szívet tisztítja. Amely a gondolkodást formálja, amely helyet készít az újnak.

A húsvétra készülünk. Az értem és érted meghalt Úr, Jézus kereszthalálára és feltámadásának ünnepére. Az ő vére tisztít meg, a Szentlélek végzi a tavaszi nagytakarítást szívben, lélekben. Talán ezért olyan erősek a böjti szelek. „Én nem tudom, hogy a szél honnan fúj, és hova megy, / De én is erre vágyom, Lelkeddel így vezess! / Nem számít más, nincs ennél fontosabb, / Hogy tervedben használd szolgádat, Uram!” (Hanna Projekt: A szél)

A szerző a Szendrői Református Egyházközség lelkipásztora.