A Református Szeretetszolgálat szeptember 15-én rendezte meg éves szakmai tanácskozását, ahol az egyházi hálózatban dolgozó szakemberek, lelkipásztorok, nevelőszülők, valamint az ágazat képviselői közösen tekintették át a gyermekvédelem legégetőbb feladatait és elhívásbeli alapjait. A gazdag program során elhangzott előadások és beszélgetések egyértelművé tették: a nehéz sorsú gyermekek megsegítése nem csupán szakmai feladat, hanem Krisztustól kapott elhívás, amelyben a szeretetteljes odafordulás, a biztonságos közösség megteremtése és a szakmai felkészültség elválaszthatatlanul összetartozik.
A konferencia ünnepélyes keretek között, Erdős Zsuzsanna, a Református Szeretetszolgálat szakmai főigazgató-helyettesének köszöntő szavaival kezdődött. A megnyitót követően Pena-Sztojka Szabina lelkipásztor, a Református Szeretetszolgálat Testvéri Szolgálatának és Cigánymissziójának munkatársa tartott áhítatot a 27. zsoltár igeversei alapján.
A lelkipásztor egy gyermekkori élményét idézte fel az iskolai testnevelésórák csapatválasztásairól, amikor a gyermekek egymást választva döntötték el, ki hova tartozik. Felidézte azt a feszültséggel és szorongással teli érzést, amikor valaki az utolsók között várakozik, és megszületik benne a nyomasztó kérdés: „Kellek-e én egyáltalán valakinek?” Majd elmesélte a megváltó pillanatot, amikor egy jó barátnője csapatkapitányként legelsőként kiáltotta a nevét, felülírva az addigi mellőzöttséget. Pena-Sztojka Szabina rámutatott: az elutasítottságtól való félelem és a valahová tartozás iránti mély vágy felnőttként, sőt a gyermekvédelemben dolgozó szakemberként is elkísér bennünket. Mindannyiunkban ott él a megfelelési kényszer, a félelem attól, hogy nem vagyunk elég jók vagy elfogadhatók.
Ebből a személyes tapasztalatból kiindulva helyezte megvilágításba a 27. zsoltár központi üzenetét: „Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.” A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy ez az Ige nem egy távoli, személytelen jelenlétről beszél. Isten nem csupán eltűri vagy messziről figyeli az embert, hanem magához öleli, felkarolja és a nevén szólítja őt – teljesen érdemtelenül, minden előzetes teljesítmény nélkül. Emlékeztetett arra, hogy a gyermekvédelemben dolgozóknak elengedhetetlen az önreflexió: fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy miért vannak ezen a pályán, és miért fontos számukra a nehéz sorsú gyermek. A szakembereknek először a saját sebeiket kell felismerniük és Isten elé vinniük, hiszen nem a ránk bízott, traumatizált gyermekek feladata a mi belső hiányaink begyógyítása. Csak a Krisztustól kapott védettségből és elfogadásból kiindulva lehet tiszta szívvel, elvárások nélkül odafordulni a gyermekekhez. A nehéz sorsú fiataloknak a fizikai gondoskodáson túl elsősorban biztonságra, figyelemre és megtartó kötődésre van szükségük, ahogyan az az Írásban is áll: Jézus növekedett és erősödött. A református egyház és a szeretetszolgálat felelőssége éppen az, hogy ezt a megtartó, krisztusi szeretetet tegye láthatóvá a nevelőszülői családokban, a lakásotthonokban, a tanodákban és a gyülekezetek közösségében.
Az áhítatot követően Czibere Károly köszöntötte a megjelenteket, kiemelve a gyermekvédelem közös ügyeinek aktualitását. A Református Szeretetszolgálat főigazgatója köszönetet mondott a szakemberek helytállásáért a nehéz időszakban, ami a rendszer régóta fennálló financiális és jogi hiányosságaiból is fakad. – Azt is láttuk, hogy a sok probléma mellett az elmúlt két év sok tekintetben koncepciótlanságot, sodródást, kapkodást hozott, ötletszerű pánikreakciókat, és látjuk ennek a következményeit – hangsúlyozta. Czibere Károly elmondta, hogy probléma volt ebben a két évben, hogy a politikai kampánynak része lett a gyermekvédelem, és a botrányok alkalmasak voltak arra, hogy megingassák a közbizalmat azokban, akik évtizedek óta felkészülten és odaadóan dolgoznak. A főigazgató hozzátette, hogy nem tett jót a pszichológiai alkalmassági vizsgálat elhúzódása, sem a kifogástalan életvitel ellenőrzése, miközben ezekre egyébként szükség lenne. – Látszott az, hogy a szolgáltatás fejlődésére, működőképességére bénítóan hatnak ezek a kiterjedt ellenőrzési rendszerek – mondta. A főigazgató az új ágazatvezetés nyitottságát és a szakmaközi dialógust üdvözölte, jelezve a szeretetszolgálat együttműködési szándékát. A kormány által készített, napokban bemutatott jelentést illetően ugyanakkor kritikát fogalmazott meg: visszautasította azt a narratívát, amely szerint a gyermekek eddig nem voltak fontosak a rendszerben.
Czibere Károly a Tisza-kormány által bemutatott, kétszáz oldalas gyermekvédelmi jelentéssel kapcsolatban kifejtette, hogy az úgynevezett tendenciózusság az egyházi szerepvállalással kapcsolatban is gondot jelent: nincs olyan egyház és egyházi fenntartó, amely helyesnek tartaná azt a 2022-es kormányzati döntést, hogy a teljes nevelőszülői rendszert az egyházak között kellett felosztani, ráadásul rendkívül töredezetten, és az államnál semmilyen szolgáltatási kapacitás ne maradjon. Ugyanakkor a válogatás és a transzparencia hiányának vádja megalapozatlan. A Szeretetszolgálat az átvétel óta 487 millió Ft-ot fordított a 18 lakásotthon fejlesztésére. Az egyházak jó gazdáknak, jó sáfároknak bizonyultak: gyarapították mindazt, amit az állam átadott. A legfontosabb pedig, hogy a jelentésből hiányzik, hogy a gyermekvédelmi és strukturális problémák jelentős része azzal függ össze, hogy a környező társadalmi szolgáltatási rendszerek leépültek. Nincs pszichológus, nincs befogadó oktatás, hiányos a gyermekegészségügy és a védőnői hálózat, a gyámügyi igazgatás le van épülve, a közösségi közlekedés elérhetőségének hiányai... A főigazgató szerint nem a gyermekvédelem omlott össze, hanem az állam, és ez nagy különbség. Czibere Károly megfogalmazta: nem lehet a gyermekvédelmet számonkérni, amikor ki van szolgáltatva a köré épült és körülötte működő állami rendszereknek és szolgáltatási struktúráknak, amelyek leépülése alapvetően visszahat rá. Végül a béremelés kapcsán értékelte a tervezett kétszer 10 százalékos emelést, kilátásba helyezte, hogy ez a béremelés valószínűleg kevésnek bizonyul majd. Zárásként hangsúlyozta: a közös cél a gyermekek valódi esélyének és biztonságának megteremtése.
A tárca képviseletében Both Emőke Kinga gyermekvédelmi helyettes államtitkár vett részt a tanácskozáson, aki ismertette a Szociális és Családügyi Minisztérium átfogó helyzetértékelését. Személyes civil és szakmai tapasztalataira utalva elmondta, hogy a minisztérium száznapos diagnózisának célja a valós szakmai helyzet feltárása volt. Rámutatott az alapellátás és a családmegtartó szolgáltatások erősítésének fontosságára, a szakemberhiányból fakadó kapacitási nehézségekre, valamint a traumatizált gyermekek szakmai és pszichológiai támogatásának elengedhetetlen szükségességére.
Juhász Imre, az alapvető jogok biztosa előadásában az ombudsmani hivatal gyermekvédelmi tevékenységét mutatta be. Kiemelte a megelőzés és a korai beavatkozás fontosságát, valamint aláhúzta, hogy az intézményi felelősségvállalás mellett a szülői felelősség megőrzése és erősítése is kulcsfontosságú a gyermekek kiegyensúlyozott fejlődéséhez.
A délelőtti program második felében a nevelőszülői hálózat bővítésének és támogatásának gyakorlati kérdései kerültek fókuszba. Babics Anna, a HelloLama Creative alapítója a „Legyél te is nevelőszülő!” elnevezésű toborzó- és érzékenyítőkampány tapasztalatairól számolt be, rámutatva arra, hogy a társadalmi edukáció elengedhetetlen az örökbefogadás és a nevelőszülőség közötti fogalmi tisztázásban.
Ezt követően Vass Judit, a Református Szeretetszolgálat módszertani szakértője ismertette a 107 válaszadó bevonásával készült kutatást. A felmérés szerint a nevelőszülői hivatást választók többsége 40–59 év közötti, kistelepülésen élő, rendezett családi háttérrel rendelkező édesanya, akiknek döntése mögött elsősorban a tiszta segítő szándék és a felebaráti szeretet áll. A válaszadók kiemelték az egyházi hálózat által nyújtott lelki és szakmai támasz jelentőségét.
A délutáni szekcióban a szakmai munka elmélyítése állt a középpontban. Fülöp-Győri Noémi és Kocka-Kása Nikolett pszichológusok a szakellátásban nevelkedő, súlyos traumákat hordozó gyermekek pszichológiai kíséréséről és az ellátók mentálhigiénés támogatásáról tartottak részletes előadást.
Banga Éva, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány programkoordinátora az intenzív családmegtartó projektek eredményeit mutatta be, amelyek révén a krízishelyzetbe került családokat saját otthonukban segítik, megelőzve a gyermekek kiemelését.
A konferencia zárásaként megrendezett „Quo vadis?” pódiumbeszélgetés során Erdős Zsuzsanna és Egri Ilona moderálásával a gyakorlati megvalósítás szereplői a nevelőszülők, nevelőszülői tanácsadók, lakásotthoni nevelők és a szakmai vezető Kiss Ágnes osztották meg személyes tapasztalataikat, örömeiket és mindennapi küzdelmeiket. A beszélgetés hűen tükrözte a református gyermekvédelem lényegét, a szakszerű munkát átitató elhívást és a Krisztustól kapott szeretetszolgálatot. A tartalmas konferencia kötetlen szeretetvendégséggel és testvéri beszélgetésekkel zárult.