Ezért vagyok én roma nő címmel tartott előadást Maszlag Fanni szociológus a roma integrációs napon a Ráday Házban. Úgy véli, a vallás és a kultúra a cigány identitás megtartó dimenziói a legfiatalabb generációnál.

„A legfiatalabb, harmadik generáció, a kilencvenes években születettek a kultúra és a vallás identitást megtartó dimenziói mentén élik meg romaságukat”
Melyek a roma identitás megtartó elemei?
Három település roma női között végeztem kutatásokat, a kapott eredmények így nem tekinthetők általános érvényűeknek. A legfiatalabb, harmadik generáció, a kilencvenes években születettek a kultúra és a vallás identitást megtartó dimenziói mentén élik meg romaságukat. Rájuk már hatott az oktatási expanzió a kétezres évek elején, a roma nemzetiségi törvény átalakulása, amikor számos civil kezdeményezés, ösztöndíjprogram indult el. Ezek segítettek a roma nőknek megjelenni az oktatási intézményekben, ezáltal elszakadni tradicionális közösségüktől, romaságukat azon kívül is megélni.
Hogyan változott önazonosságuk a modernizációval?
Más identitásdimenziókra kerültek át a hangsúlyok. A legidősebb generáció fontosnak véli a roma öltözködést, a családon belüli tradicionális szerepek megtartását, a nyelvhasználatot. A második generációnál kizárólag ez utóbbi maradt meg, mivel azon kommunikálnak az idősebb generációval, a nagyszülőkkel. A rendszerváltáskor kerültek a munkaerőpiacra, a népviselet, a különböző kiegészítők funkcionalitásukat vesztették. A második generációs nők általában egyedül nevelik a gyermekeiket, ha van férjük, az sok esetben a távoli munkahely és a család között ingázik. A nő kikerült a férfikontroll alól, már fiúgyermekeit is önállóságra neveli, eltűntek a női munkák. A harmadik generációs lányok már csupán a fent említett vallás és kultúra mentén identifikálják önmagukat.

„Olyan identitásdimenziókat választottak, amelyekben biztonságban érzik magukat, könnyebb megélniük a romaságukat”
Maszlag Fanni szociológus, az ELTE Tanító- és Óvónőképző Kara Társadalomtudományi Tanszékének adjunktusa. 2021-ben szerzett PhD-fokozatot Debrecenben. Kutatásainak fő témakörei a roma nők munkaerőpiaci helyzete, identitása, a hátrányos helyzetű roma fiatalok felzárkóztatása, a szegénység kérdése.
Miért ez a két dimenzió maradt meg?
Ezek mentén nem lehet diszkriminálni az embert, a többségi társadalom például mindig is elismerte a roma zenét. Olyan identitásdimenziókat választottak, amelyekben biztonságban érzik magukat, könnyebb megélniük a romaságukat. A cigány kultúra elemei, a tánc, a zene, a színvilág, a szimbólumok, a festészet, az irodalom vagy a költészet a többségi társadalom előtt többnyire ismeretlenek, utóbbiak a vándorló cigányság között szájhagyomány útján terjedtek.
Miért csúsztak le a roma nők a modernizációról, miért nem haladtak együtt a többségi társadalommal?
Nem csúsztak le róla, csupán lassabban megy végbe a folyamat a közösségeikben. Régen nem csak a roma nők szültek sok gyermeket és maradtak otthon nevelni őket, a paraszti társadalmat is a nagycsaládok jellemezték, viszont a magyar nők a rendszerváltás előtt az erőltetett iparosítással megjelentek a munkaerőpiacon. A folyamat lassúságának oka lehet a vándorlás, ráadásul az iparban és nem a mezőgazdaságban dolgoztak, annak ellenére, hogy főként Kelet-Magyarországon telepedtek le, amely agrárterület. A cigány csoportok más-más időpontban érkeztek Magyarországra, ez hatással volt társadalmi integrálódásukra. Ma már egyre több roma nő jelenik meg a munkaerőpiacon és a felsőoktatásban.
A harmadik generáció mennyire vállalja az identitását?
Míg a második generációnál kettős identitásról beszélünk: roma közösségben romának vallják magukat, a többségi társadalomban már magyarnak, a harmadik generáció tagjaiban erős a roma önazonosság, és ezt vállalják is. Apró szimbolikus jeleken keresztül próbálják kifejezni hovatartozásukat, lehet az akár egy színes blúz, díszes kiegészítő. Ezek a többségi társadalomnak nem tűnnek fel, viszont a saját közösségük tudja, hogy a roma kultúrát képviseli.
Mi a helyzet a vallási dimenzióval?
Nem beszélhetünk egységes roma vallásról. Fontos szempont, milyen felekezet érhető el a cigány közösség településén. A vizsgált helységekben a katolikus egyház tevékenykedik, cigány nyelven tartják a misét, a romák cigányul imádkoznak, még a legfiatalabb, harmadik generáció is. A katolikus egyház valószínűleg színvilágában, szimbólumai miatt áll közelebb a cigánysághoz, mint a letisztult református templomok. Mostanában egyre több roma csatlakozik karizmatikus egyházakhoz. Bár a cigány lakosság kisebb százaléka vall református hitet, az egyház romák között végzett szociális tevékenysége dicséretes és célravezető.

„Apró szimbolikus jeleken keresztül próbálják kifejezni hovatartozásukat, lehet az akár egy színes blúz, díszes kiegészítő”
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!