Munkálni az egységet – összeült a Zsinat Balatonszárszón

A nyitóáhítatban Kolumbán Gábor, a Kazincbarcika-felsői gyülekezet lelkésze, tiszáninneni lelkészi főjegyző Pál apostol rómabeliekhez írt levele alapján arról beszélt, hogy az erős testvér erkölcsi felelősséggel tartozik a gyenge iránt, és a gyenge az erős iránt. A lelkipásztor hangsúlyozta a kölcsönös szeretet szükségességét, és úgy vélte, gyakrabban kellene felismernünk a befogadás fontosságát a református gyülekezetekben.

Kolumbán Gábor arra figyelmeztetett, hogy rá kell döbbenünk, milyen sokan érkeznek a református közösségekbe, akár az intézményeken keresztül. Pál apostol levelére gondolva mondhatjuk, hogy ők még zöldségevők, de vágynak valamire, és nem mindegy, hogy hogyan fogadjuk őket. A lelkészi főjegyző emlékeztetett, hogy a hitben gyengéket kötelességünk segíteni. Hozzátette: ha valaki már ott van, akkor nem az a fontos, hogy megszégyenítsük, hanem hogy idővel eljusson Jézus Krisztus útjára. Arra is emlékeztetett, hogy bár látványosak lehetnek a szokások, de egyedül a hit az, ami összeköt. El kell jutni a felismerésig, hogy ha az Isten odafordul az emberhez, az ember nem fordulhat el tőle – jegyezte meg Kolumbán Gábor. Emlékeztetett, hogy az a Pál tudja kimondani, hogy Jézusé vagyok, aki izzó, vak gyűlölettel indult el a damaszkuszi úton. Nekünk is fel kell ismernünk, hogy az életünk az Úré – zárta áhítatát a lelkészi főjegyző.

A tizenötödik zsinat tizedik ülésszakát Molnár János, a Zsinat presbiteri elnöke, tiszántúli főgondnok nyitotta meg, a napirendet a testület egyhangúlag elfogadta.

Steinbach József, a Zsinat lelkészi elnöke a beszámolója elején Ézsaiás prófétát idézte: „Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet.” A püspök szerint a mi mandátumunk csak ez: Krisztus örömhírének hirdetése, és minden tevékenységünknek ezt kell szolgálnia.

A püspök Vályi Nagy Ervin teológusra is hivatkozva beszélt arról, hogy az egyháznak nem a világnak kell megfelelnie, hanem Krisztusnak. Arra is emlékeztetett, hogy a peremlét nem a világtól való elfordulást jelenti, hanem az örömteli odafordulást. Rátérve a helyzetjelentésére elsőként azt emelte ki, hogy az egész egyház hálás a lelkészi és presbiteri őrállókért. Elmondta, hogy munkálni próbálja az egységet, de ez egy hosszabb folyamat. Említette, hogy míg más felekezetek összezárnak baj esetén, a reformátusok csak részben egységesek és kibeszélnek. Elismerte ugyanakkor, hogy a problémákról beszélni kell. Kérte a zsinati tagokat, hogy ők is munkálják az egységet. A püspök arról is beszélt, hogy lehet, hogy értelmetlennek érezzük a párbeszédet, de az nem jó, ha meg se próbáljuk. Szerinte az elmúlt időszakot merni kell teológiailag értelmezni és nem egymásra mutogatni, hanem együtt feltenni a kérdést, hogy miért történt ez egyáltalán. Steinbach József szerint a válasz a Királyok második könyvében van: „mert elhagyták az Urat”. Számos javaslatot felvázolt, de a többségükről azt mondta, hogy a következő ciklusnak kellene döntenie azokról. A következő két év feladatai között pedig azt említette, hogy ki kell nyitni a Lélek munkája előtt az utat.

A Zsinat lelkészi elnöke beszélt az egyházi struktúráról is, arról, hogy az egyházkerületi szint és a püspöki szerep létjogosultsága időnként megkérdőjeleződik. Úgy véli, a lelki-igei feladatokat nehéz összeegyeztetni a „vállalatmenedzseléssel”. A püspök kifejezte, hogy jobban szeretne támaszkodni a megválasztott testületekre, és megerősítené az egyházmegyéket. Felvetette, hogy jobban előtérbe kellene helyezni a Zsinat korábbi tanító hivatalát, valamint a gyülekezetek önellátásra törekvését.

A Zsinat lelkészi elnöke hangsúlyozta, hogy vissza kell térni az evangélium hirdetéséhez. Beszámolójában konkrét tevékenységeket is említett, például a lelkészképzés reformját. Elmondta, hogy az első fél éve alatt a szakszolgálatokra és a nagyobb szervezetekre koncentrált. – Hálás vagyok az élő Ige évéért, mostantól pedig az ifjúsági szolgálat évére és a Csillagpontra készülünk – mondta a zsinati tagoknak. A Magyar Református Egyházról is beszélt, amely értékelése szerint élő és jól működik. Steinbach József beszámolóját a testület egyhangúlag elfogadta.

Ezután a Zsinat lelkészi alelnöki tisztére kerestek jelöltet, de a három szóba jöhető püspökből csak Barna Sándor tiszáninneni püspök vállalta a jelölést, neki a Zsinat 89 igen, 4 nem, 1 érvénytelen vokssal bizalmat szavazott.

A Zsinat tagjai megemlékeztek a zsinati bíróság elhunyt tagjairól, Lóránt Géza Gáborról és Csizmár Jánosról, és az Úr gazdag áldását kérték Szekeresné Borbély Beáta életére, aki lemondott tisztségéről. Helyükre három új zsinati bírát jelöltek. A Dunamelléki Református Egyházkerület Pintér Gyula nyugalmazott lelkipásztort, a Dunántúli Református Egyházkerület Nemesné Nagy Gabriella jogászt, a Tiszáninneni Református Egyházkerület pedig Olajos Istvánt jelölte. A Zsinat mindhármukat megválasztotta zsinati bírának: Pintér Gyulát 88 igen, 5 nem és 1 érvénytelen, Nemesné Nagy Gabriellát 92 igen és 2 nem, Olajos Istvánt pedig 93 igen és 1 nem szavazattal.

Az új bírák közül Pintér Gyula és Nemesné Nagy Gabriella a nap során letette az esküt.

A Zsinat első napján a tagok több törvénymódosítást is megtárgyaltak, a legtöbb változtatás esetében azonban szabályozási pontatlanságok javításáról volt szó, valamint a lelkész szó lelkipásztorra cseréléséről a különböző jogszabályokban. Az egyház alkotmánytörvényéhez benyújtott módosító javaslatokban az ügyvivő presbitérium körüli kérdéseket tisztázták, a pótpresbiterek számának korlátozását kívánták feloldani, és pontosították a Zsinat, valamint az egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlés esetében a nyilvános ülés fogalmát, ezek a módosítás hatályba lépésétől a teljes jogú egyháztagok számára lesznek nyilvánosak. Élénk vita zajlott arról, hogy ha egy presbitériumot fel kell oszlatni, akkor a lelkész az ügyvivő presbitériumban milyen szerepet kapjon. Erről a jogi bizottság a módosító javaslatok alapján szövegszerű javaslatokat dolgoz ki a második olvasatra. Első olvasatban az alkotmánytörvény módosítását a Zsinat egyhangúlag elfogadta.

Módosító javaslatokat nyújtottak be a választási törvényhez is, ebben fontos változás lehet például, hogy ha egy presbitériumba a létszám kétharmadát meg tudják választani, akkor elkezdhetik a működést, és elég a hiányzó tagokat időközi választáson megválasztani. A testület első olvasatban elfogadta a módosítást.

Az ülésen a lelkipásztorok szolgálatáról és jogállásáról szóló törvényben a módosító javaslatok a szolgálat szüneteltetéséről szóló szabályokat is pontosították, és egyeztették azokat a gyakorlattal. Módosították a lelkész esetlegesen elmaradt bekebelezésének pótlásáról szóló szabályokat, és megtárgyalták az exmisszus gyakornokok küldésének pontos menetét. A módosító javaslatot első olvasatra elfogadták.

A lelkészek ellátásról és nyugdíjintézetéről szóló törvényben korábban tárgyalt módosításokat fogadtak el második olvasatban, és támogatták a kántori szolgálatról szóló törvény koncepcióját, amely így remélhetőleg tavaszra elkészül, és a Zsinat elé lehet terjeszteni. Első olvasatban a zsinati tagok elfogadtak módosításokat a református hittanoktatásról szóló törvényhez, és megszavazták a gondozó egyházközségekről szóló zsinati szabályrendeletet is. Támogatta a Zsinat első olvasatra azt a javaslatot is, hogy a Református Köznevelési Előfinanszírozási Alap működését minden intézményre terjesszék ki, és az eddigi önkéntes befizetést tegyék kötelezővé. Az így létrejövő alapból az intézmények kérhetnek kölcsönt, amelyet likviditási és pályázati célokra lehet használni.

Az első olvasatra elfogadott jogszabályok még egy alkalommal a Zsinat elé kerülnek majd, hogy második olvasatra is megtárgyalják azokat.

Az ülésen Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója bemutatta az egyház cigánymissziós stratégiájának és a testvéri szolgálat stratégiájának tervezetét. Előbbi a következő hat évre határozná meg az egyház missziós céljait a cigány testvérek között. A főigazgató hangsúlyozta, hogy nem szabad összemosni a felzárkóztatási és a cigánymissziós stratégiát: ez a stratégia kifejezetten arról szól, hogy a krisztusi örömhírt hogy lehet elvinni a cigányok közé. Czibere Károly ebben a misszióban a gyülekezetek szerepére hívta fel a figyelmet és elmondta, hogy szerencsére vannak olyan egyházközségek, amelyek nyitnak a cigány közösség felé. Beszélt átfogó célokról, mint az evangélium megismertetéséről, a szeretetkapcsolatokra épülő közösségépítésről és az ember és ember közötti bizalom helyreállításáról, és ezekre alapozva dolgoznák ki a stratégia konkrét elemeit. A stratégia tervezetét a Zsinat támogatta, és a Református Szeretetszolgálatot bízta meg a koordinálásával.

Nyelvi fordulatot kezdeményezett Czibere Károly, aki felzárkóztatás helyett testvéri szolgálatról beszélt, és ilyen néven mutatta be azt a stratégiát is, amely a peremhelyzetben élő, kitaszított emberek segítését tűzte ki célul. Kijelentette, hogy elsősorban a gyülekezeteknek kell figyelnie ezekre az emberekre, és ahol az ő diakóniai kapacitásuk véget ér, ott kell belépnie az egyházmegyének és a szeretetszolgálatnak. A Zsinat a tízéves stratégia megvalósítását támogatta, és a Református Szeretetszolgálatot bízta meg a koordinálással.

A testület módosította a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány alapító okiratát is, tisztázták benne az összeférhetetlenségi szabályokat, és több helyen pontosítottak a megfogalmazáson.

Az első ülésnapot Barna Sándor, a Zsinat lelkészi alelnöke zárta le egy Melanchtontól vett idézettel: „A fő dolgokban egység, a mellékesekben szabadság, mindenekben szeretet.”

A tavaszi zsinati ülésről itt olvashatnak: