A Beregi kör nem csupán egy kerékpárút, hanem meghívás egy kulturális utazásra. A Tiszántúli Református Egyházkerület kezdeményezésére 2009-ben kialakított útvonal templomokat, emlékhelyeket és a vidék történeteit fűzi fel egy kerékpároskörre, amely 2024-ben elnyerte az Év Kerékpárútja címet. Idén tavasszal én is elindultam egy csapattal, hogy felfedezzük a beregi tájban élő múlt nyomatait.
A túra már a kora reggeli órákban izgalmasan kezdődött, a Hősök terén gyülekeztünk, ahol a derengő fény lassan aranyra festette a város szobrait. Még alig mozdult Budapest, de mi már útra készen álltunk. A levegő friss volt, az emberek arcán pedig ott volt valami csendes várakozás, tudtuk, hogy nem egy hétköznapi program áll előttünk. Egy olyan út várt ránk, amely nemcsak kilométerekben, hanem élményekben és felfedezésekben is gazdag lesz. Egy kisbusszal indultunk el kirándulásunk első állomására, Tivadarba.
Mikor megérkeztünk, a vendéglátók szívélyes fogadtatása máris otthonossá tette a helyet. Katona Ilona turisztikai vezető elmondta, mennyire fontos megmutatni és megismertetni azokat az értékeket, amelyeket ez a vidék évszázadok óta őriz. A túra során nem csupán látnivalókat keresünk, hanem történeteket, emlékeket, gyökereket. Körbevezettek minket a Ház az Élő Vízhez Ifjúsági Üdülőközpontban és a helyi kerékpáros-túraközpontban, amely nemcsak jól felszerelt, de kimondottan esztétikus is.
A hatalmas faoszlopok, a tágas belső terek és a természetközeli kialakítás olyan atmoszférát teremtettek, amely méltón idézi meg a vidék hangulatát. A bemutató után mindenki biciklire pattant, ezzel kezdetét vette örökségtúránk a 2024-ben az Év Kerékpárútja címet elnyerő Beregi körön. Ameddig a szem ellát, gyümölcsösök, alma- és szilvafák szegélyezték a kanyargó utat. Először a tarpai szárazmalomnál álltunk meg, ami a Tiszántúl utolsó, eredeti állapotában fennmaradt ilyen működésű gabonaőrlő épülete.
Innen a település református templomához kerekeztünk, amely kívül-belül kihagyhatatlan élmény a vidékre látogatónak: különleges színei és a XV. századból fennmaradt freskója igazi ritkaságok, a templom orgonája pedig kétségkívül megér egy „istentiszteletet”.
Következő célpontunk a vulkáni eredetű Tarpai-Nagyhegy volt. Az szőlőskerteken keresztülvezető út már önmagában is élménynek számított, de a hegy tetején nyíló panoráma lenyűgöző volt. Láttam Beregszász három tornyát és a szülőfalum, Vári templomát is. Ezután Márokpapiban álltunk meg, hogy megnézzük a középkori templomot.
Csaroda nyolcszáz éves templomának falairól szentek mosolyognak ránk, dicsérve a középkori freskófestők keze munkáját. A helyi látogatóközpontban megtekintettünk egy dokumentumfilmet a beregi templomokról és fa harangtornyokról, amelyek napjainkban is hirdetik a hajdani ácsok mesterségbeli tudását. Ezek az épületek nemcsak (művészet)történeti szempontból érdekesek, de életekről, sorsokról is mesélnek, részei közös múltunknak.
Akár egy hétvégére érkezik e tájra a látogató, akár egy hosszabb felfedezésre, mindenképpen ajánlott kerékpárral bejárni a vidéket, hiszen nemcsak kulturális látnivalóval várja Bereg az ide kirándulókat, de igazi, őszinte vendégszeretettel is.
A fotógalériát a képre kattintva lehet megnézni.
