„Gyakran voltam úton, veszedelemben...” 2Kor 11,16–33
16 Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. 17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. 18 Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. 19 Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: 20 mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. 21 Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is. 22 Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. 23 Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. 24 Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, 25 háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. 26 Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, 27 fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28 Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. 29 Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? 30 Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. 31 Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. 32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. 33 Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.
Bibliaolvasó Kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Keserű harag van az apostol szavaiban, ez magyarázza gúnyolódását is. A harag jogos, mert akik őt támadják, rágalmazzák, azok valójában az általa képviselt Megváltót támadják. Nagy zavar van a gyülekezetben, kívülről jöttek hatására, de belül is vannak rosszakarói. Ami bántó, hogy egy látszólag erős gyülekezet ilyen hamar idáig juthat (16–21). Mennyire szerethette Pál a Megváltóját, hogy ennyit vállalt érte (21–31). Mi mennyit vállalunk Jézusért?
RÉ21 46 • IÉ ApCsel 16,23–34 • Zsolt 48
Zsoltárdicséret | 175 | Zengjetek, minden nemzetek
Heti zsoltárének | 149 | Az Úrnak, no, énekeljetek
„A könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik.” Péld 13,1–14
1 A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. 2 Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hűtlenek mégis erőszakra vágynak. 3 Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár. 4 Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik. 5 Gyűlöli az igaz a hazug beszédet, a bűnös pedig szégyent és gyalázatot okoz. 6 Az igazság megtartja a feddhetetlenül élőt, a bűn pedig elbuktatja a vétkest. 7 Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona. 8 A gazdagság az ember életének váltságdíja lehet, a szegény pedig fenyegetést sem hall. 9 Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik. 10 A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van. 11 A könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik. 12 A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája. 13 Aki megveti az igét, eladósodik miatta, de aki tiszteli a parancsolatokat, elnyeri jutalmát. 14 A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(11) „A könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik.” (Péld 13,1–14)
Az emberiség története azt igazolja, fáradhatatlan a törekvésünk arra, hogy ugyanazt könnyebben érjük el, szerezzük meg. A technikai fejlődés szép példái igazolják ezt. Egyenesen Isten ajándékának tarthatjuk a tőle kapott okosság, leleményesség eredményeit. Mennyivel könnyebb ma a termőföldeken gazdálkodni! Az egészségügyben gyógyítani, az oktatásban tanítani! Nem ezek ellen a „könnyítések” ellen hív küzdelemre Salamon bölcs mondása, hanem az a bennünk meghúzódó indulat kerül nagyító alá, amikor igaztalanul – mások kihasználásával, értelmi vagy jogi helyzetének, testi adottságainak hátrányaiból magunknak előnyt kovácsolva – jutunk könnyen vagyonhoz. Nem egyenes úton, nem a becsületesség megvilágításában, hanem összekacsintásokkal, háttéralkukkal és egyben méltatlanul. A javakhoz különleges méltóság kell. A könnyen szerzett tulajdon nélkülözi a nemes indulatot, könnyelművé tesz, és nem ad igazi gyarapodást. Legfeljebb felhalmozódással jár együtt, de nem adja meg a test-lélek egyensúlyának nyugalmát. És beteljesedik a bölcs mondás: a könnyen szerzett vagyon elfogy.
