„Míkal [...] látta, ahogy Dávid király ugrálva táncol az Úr színe előtt, ezért szívből megvetette őt.” 2Sám 6
1 Ezután összegyűjtötte Dávid Izráel legkiválóbb ifjait, harmincezer embert. 2 Elindult és elment Dávid az egész hadinéppel Baalé-Jehúdába, hogy elhozza onnan az Isten ládáját, amelyet a rajta levő kerúbokon trónoló Seregek Uráról neveztek el. 3 Az Isten ládáját egy új szekéren szállították, és elvitték Abínádáb házából, amely a dombon állt. Abínádáb fiai, Uzzá és Ahjó vezették az új szekeret. 4 Elvitték az Isten ládáját Abínádáb házából, amely a dombon állt. Ahjó ment a láda előtt. 5 Dávid és Izráel egész háza pedig szent táncot járt az Úr színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek, citerának, lantnak, dobnak, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével. 6 Amikor Nákón szérűjéhez értek, Uzzá az Isten ládájához kapott, és megfogta, mert megbotlottak az ökrök. 7 Ezért fellángolt az Úr haragja Uzzá ellen. Nyomban lesújtott rá az Isten meggondolatlanságáért, és meghalt ott, az Isten ládája mellett. 8 Dávid pedig megdöbbent attól, hogy az Úr összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Pérec-Uzzának mindmáig. 9 Akkor félni kezdett Dávid az Úrtól, és ezt gondolta: Hogy jöhetne hozzám az Úr ládája? 10 Nem akarta hát Dávid magához vitetni az Úr ládáját Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába. 11 Három hónapig volt az Úr ládája a gáti Óbéd-Edóm házában, és megáldotta az Úr Óbéd-Edómot és egész háza népét. 12 Jelentették Dávid királynak, hogy megáldotta az Úr Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment ezért Dávid, és örvendezve elvitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába. 13 Amikor hat lépést tettek azok, akik az Úr ládáját vitték, ő egy bikát és egy hízott borjút áldozott. 14 Dávid teljes erővel táncolt az Úr színe előtt, és gyolcs éfódot kötött magára Dávid. 15 Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az Úr ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel. 16 De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor az Úr ládája Dávid városába ért, és látta, ahogy Dávid király ugrálva táncol az Úr színe előtt, ezért szívből megvetette őt. 17 Az Úr ládáját bevitték, és odatették a helyére, annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont fel. Akkor Dávid égőáldozatokat és békeáldozatokat mutatott be az Úr színe előtt. 18 Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat, megáldotta a népet a Seregek Urának nevében. 19 Majd az egész népnek, Izráel egész sokaságának, minden férfinak és nőnek osztott egy-egy lepényt, préselt datolyát és aszú szőlőt. Azután az egész nép hazament. 20 Dávid is hazatért, hogy megáldja háza népét. De Míkal, Saul leánya kijött Dávid elé, és ezt mondta: Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát az udvari emberek szolgálóleányai előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni! 21 Dávid ezt felelte Míkalnak: Az Úr színe előtt jártam szent táncot, aki engem választott apád helyett és egész háza népe helyett, és engem rendelt az Úr népének, Izráelnek a fejedelmévé. Igen, az Úr színe előtt! 22 És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek is a magam szemében, akkor is tisztelni fognak a szolgálóleányok, akiket te emlegetsz. 23 Ezért nem lett gyermeke Míkalnak, Saul leányának holta napjáig.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
Nagy ajándék az istenfélő feleség, s nagyon megnehezíti az Urat szolgáló ember életét, ha a házastársa más lelkületű. Miközben Dávid teljes örömöt él át annak következtében, hogy végre hazahozzák a szövetségládát, s hogy az Úr végre ott lehet közöttük, a felesége megvetéssel nézi Dávid öröm-táncát. Megrázó Dávid mondandója: kész még inkább megalázkodni – ha kell, akkor az emberek előtt is. Ha bármit tesz is a házastársunk: készek vagyunk-e segítő lelkülettel melléállni?
RÉ21 395 RÉ 181
Adventi könyörgés | 386 | Jöjj, áldott nagy Királyunk
„…nem a magatokéi vagytok…” 1Kor 6
1 Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek előtt pereskedni, és nem a szentek előtt? 2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti a világ felett ítélkeztek, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? 3 Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! 4 Ha tehát a mindennapi élet ügyeiben pereskedtek, akkor azokat ültetitek a bírói székbe, akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt? 5 Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között? 6 Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt?! 7 Egyáltalán már az is nagy kudarc, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? 8 Sőt ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek! 9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, 10 sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. 11 Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. 12 Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává. 13 Az eledel a gyomorért van, a gyomor pedig az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. 14 Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. 15 Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! 16 Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert amint az Írás mondja, „lesznek ketten egy testté”. 17 Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. 18 Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. 19 Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? 20 Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(19) „…nem a magatokéi vagytok…” (1Kor 6)
Csodálatos az újjászületés, Pál apostol is magasztos képekkel beszél róla. Testünk az egyházban Krisztus tagja lett, olyan, aki már nem önmagáért, hanem az Úrért él. Sőt, folytatja Pál, lélekben is egyesültünk Istennel, hiszen megkaptuk a Szentlélek ajándékát – testünk így az ő temploma lett. Nem a magunkéi vagyunk hát többé, írja az apostol, hanem „testestől-lelkestől” az Úr tulajdona lettünk, hogy életünkkel mind testünkben, mind lelkünkben őt dicsőítsük, az ő hatalmát hirdessük, szeretetét és jóságát pedig mutassuk meg tetteinkkel is a világnak. Így élünk? Így tekintünk önmagunkra? Tisztán tartjuk-e testünket a bűntől? A nyerészkedéstől, a harácsolástól, a részegeskedéstől, a rágalmazástól? És kordában tartjuk-e a testi vágyakat? Meglátszik-e az életünkön, hogy mi keresztyének vagyunk? Bizonyára igen, de feltehetően nem mindig, és nem is mindenben. Néha megbotlunk, olykor hibázunk, legyűr bennünket a kísértés. Nézzünk hát bele Pál apostol nyomán a Szentírás tükrébe! Ismerjük fel, hol nem törődünk eléggé testünk templomával. Bánjuk meg, ha vétkeztünk, és kezdjük újra. Az elszántság erősíthető, a bukásokból tanulhatunk, életünk pedig a megszenteltség áldásaiban igazi örömre lel.
