„segítette [...] az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment” 2Sám 8
1 Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette Dávid a filiszteusoktól Meteg-Ammát. 2 Megverte Móábot is. Lefektette a móábiakat a földre, és kötéllel mérte meg őket: két kötélnyit kivégeztetett, egy kötélnyit pedig életben hagyott. És a móábiak adófizető szolgái lettek Dávidnak. 3 Megverte Dávid Hadadezert, Rehób fiát, Cóbá királyát, aki az Eufrátesz folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát. 4 Elfogott közülük Dávid ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük. 5 Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert. 6 Majd helyőrséget helyezett Dávid az arám Damaszkuszba, és az arámok adófizető szolgái lettek Dávidnak. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment. 7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat. 8 Dávid király igen sok rezet hozott el Betahból és Bérótajból, Hadadezer városaiból. 9 Amikor meghallotta Tóí, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezer egész haderejét, 10 elküldte Tóí a fiát, Jórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóíval is harcban állt. 11 Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet a meghódított népektől zsákmányolva már odaszentelt: 12 amit az arámoktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól, az amálékiaktól és Hadadezertől, Rehób fiától, Cóbá királyától zsákmányolt. 13 Akkor is hírnevet szerzett magának Dávid, amikor visszatért azután, hogy a Sós-völgyben megvert tizennyolcezer edómit. 14 Edómba is helyőrséget helyezett. Helyőrséget helyezett el egész Edómban, úgyhogy egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment. 15 Így uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének. 16 A hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jósáfát, Ahílúd fia volt. 17 Cádók, Ahítúb fia és Ahímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Szerájá pedig a kancellár. 18 Benájá, Jójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt; Dávid fiai is papok voltak.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
Ez a rész is világos bizonyságtétel arról, hogy akit az Isten kiválasztott, azt hétköznapi harcaiban is megerősíti (6). Dávid a győzelmei után különböző pontokon helyőrséget állított föl, s a hadizsákmányként hozott ásványkincsekből a királyságát erősíti. Ráadásul úgy, hogy ezeknek jó részét az Úrnak szentelte (11). Fontos-e nekem a rámbízottak – családom, gyülekezetem, népem – megerősítése? Amihez hozzájutok, odaszentelem-e az Úrnak?
RÉ21 371 RÉ 301
Adventi könyörgés | 379 | Ó jöjj, … Üdvözítő
„…hogyan legyen tetszésére az Úrnak.” 1Kor 7,25–40
25 A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. 26 Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. 27 Feleséghez vagy kötve? Ne akarj elválni! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget! 28 De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. 29 Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, 30 és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak, mintha semmijük sem volna, 31 és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert a világ látható alakja elmúlik. 32 Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. 33 Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; 34 ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is; aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. 35 Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak titeket, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és teljes szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. 36 Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik jegyesével, és már nem tudja magát fékezni, és így érzi szükségesnek, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: vegye feleségül. 37 Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. 38 Azért aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. 39 Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. 40 Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad, amint van. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(32) „…hogyan legyen tetszésére az Úrnak.” (1Kor 7,25–40)
Pál apostol maga is nőtlen volt, és úgy tapasztalta, ennek is megvannak a maga előnyei. Akinek nincs párja, nem teszi ki magát annak a szenvedésnek, amikor a szeretett társtól el kell búcsúznia. Aki nem házas, Isten akaratát szabadabban keresheti, hiszen nem kell a társa igényeire is tekintettel lennie. Az ilyen embernek több ideje marad az Úr dolgaival törődni, és nyitottabb a lélek boldogságára, mert nem testi kielégülést keres. Azonban Pál végül visszatér ahhoz, amit a levelében már korábban megírt, elismerve, hogy ezek csak a saját tanácsai, nem pedig az Úrtól kapott parancsok (25). Kezeljük hát így is őket: nincs a házasságban semmi kivetnivaló. Ám azt, amit mond, házasoknak és egyedülállóknak egyaránt komolyan kell venniük. Mi kinek akarunk inkább tetszeni: embereknek vagy az Istennek? Mire szánunk több időt, több erőt: az Úr dolgaira vagy a világiakra? Mivel törődünk inkább: az Isten Igéjével, a szeretet parancsával, a gyülekezet ügyeivel, egyházunk javaival – vagy a saját boldogulásunkkal? Tudunk-e mi, házasok és nem házasok, hajadonok és özvegyek, elváltak vagy jegyességben élők teljes szívvel ragaszkodni az Úrhoz? A cél az, hogy erre a kérdésre a felelet igen legyen.
