„Eredj, hozd vissza azt a fiút, Absolont!” 2Sám 14
1 Jóáb, Cerújá fia észrevette, hogy a király gondolatai Absolonon járnak. 2 Elküldött azért Jóáb Tekóába, hozatott onnan egy bölcs asszonyt, és ezt mondta neki: Tégy úgy, mintha gyászolnál: öltözz gyászruhába, ne kend meg magad olajjal, és viselkedj úgy, mint egy olyan asszony, aki régóta gyászolja halottját! 3 Így menj be a királyhoz, és ezt meg ezt mondd neki! Jóáb ugyanis a szájába adta, hogy mit beszéljen. 4 A tekóai asszony bement a királyhoz, arcával a földet érintve leborult, és ezt mondta: Segíts rajtam, ó, király! 5 A király ezt kérdezte tőle: Mi a panaszod? Ő így felelt: Ó, jaj! Özvegyasszony vagyok, meghalt a férjem. 6 Volt a te szolgálóleányodnak két fia, akik összevesztek a mezőn, és mivel nem volt, aki szétválasztotta volna őket, az egyik leütötte a másikat, és megölte. 7 Erre az egész nemzetség rátámadt a te szolgálóleányodra, és ezt mondták: Add ki a testvérgyilkost, hogy megöljük a testvéréért, akit meggyilkolt, sőt elpusztítjuk még az örökösét is! Így akarják kioltani még a megmaradt szikrát is, hogy ne maradjon a férjemnek se neve, se utódja a földön. 8 Akkor a király ezt mondta az asszonynak: Menj haza, én majd rendelkezem az ügyedben! 9 A tekóai asszony ezt felelte a királynak: Uram, királyom, a bűn terhe rám és családomra nehezedik, a király és az ő trónja azonban sérthetetlen! 10 Erre a király ezt mondta: Hozd ide elém, aki ellened szót emel, és nem bánt többé téged. 11 Az asszony így felelt: Esküdj meg, ó, király, Istenedre, az Úrra, hogy ne folytathassa a pusztítást a vérbosszúra vágyó, és ne pusztítsák el a fiamat! A király így felelt: Az élő Úrra mondom, hogy egy haja szála sem görbül meg a fiadnak. 12 De az asszony ezt mondta: Szabad még a te szolgálóleányodnak egy szót szólnia hozzád, uram, királyom? Ő így felelt: Beszélj! 13 Az asszony ezt mondta: Hát te miért gondoltál ilyet az Isten népe ellen? Hiszen a király, aki ezt a szót kimondta, maga is vétkes, mert nem hozatja vissza a király, akit eltaszított magától. 14 Mert bizony meghalunk, és olyanok leszünk, mint a víz, amelyet ha a földre öntenek, nem lehet összeszedni. De amíg Isten nem veszi el az életet, az a szándéka, hogy még az eltaszított se maradjon tőle eltaszítva. 15 Most, hogy bejöttem elbeszélni ezt a dolgot az én uramnak, a királynak, bizony ijesztgetett a nép. De azt gondolta a te szolgálóleányod: Beszélek én mégis a királlyal, hátha megteszi a király, amit a szolgálóleánya mond. 16 Biztosan meghallgatja a király, és megmenti szolgálóleányát annak a kezéből, aki fiammal együtt ki akar pusztítani az Isten tulajdon népe közül. 17 Még ezt is mondta a te szolgálóleányod: Az én uram, királyom beszéde megnyugtató lesz a számomra, mert olyan az én uram, királyom, mint az Isten angyala, meghallja mind a jót, mind a rosszat. Az Úr, a te Istened legyen veled! 18 A király azonban megszólalt, és ezt mondta az asszonynak: Ne titkolj el előttem semmit, ha most kérdezek tőled valamit! Az asszony így felelt: Beszéljen csak az én uram, királyom! 19 A király ezt kérdezte: Nem Jóáb keze van mindebben? Az asszony így felelt: Az életemre mondom, uram, királyom, hogy nem lehet kitérni sem jobbra, sem balra az elől, amit az én uram, királyom mond. Valóban a te szolgád, Jóáb adott parancsot nekem, és ő adta mindezeket a szavakat a te szolgálóleányod szájába. 20 Azért tette ezt a te szolgád, Jóáb, hogy a dolog más fordulatot vegyen. De az én uram bölcs, olyan a bölcsessége, mint az Isten angyaláé, mindent tud, ami az országban történik. 21 Akkor ezt mondta a király Jóábnak: Rendben van, megteszem ezt a dolgot. Eredj, hozd vissza azt a fiút, Absolont! 22 Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg a te szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó, király, a te szolgád kérését. 23 Elindult hát Jóáb, elment Gesúrba, és hazahozta Absolont Jeruzsálembe. 24 De a király ezt parancsolta: Vonuljon vissza a maga házába, nem láthat engem! Absolon tehát visszavonult a házába, és nem láthatta a királyt. 25 Egész Izráelben nem volt olyan szép ember, akit annyira dicsértek volna, mint Absolon. Nem volt benne semmi hiba tetőtől talpig. 26 És amikor levágatta a haját – időnként ugyanis levágatta, mert olyan nehéz volt a haja, hogy le kellett vágatnia –, kétszáz sekel volt hajának a súlya, a királyi súlymérték szerint. 27 Három fia született Absolonnak meg egy leánya, név szerint Támár. Ez igen szép nő volt. 28 Két esztendeje lakott már Absolon Jeruzsálemben, de a királyt nem láthatta. 29 Üzent azért Absolon Jóábnak, hogy elküldje a királyhoz, de ő nem akart elmenni hozzá. Üzent másodszor is, de ő mégsem akart elmenni. 30 Akkor így szólt szolgáinak: Nézzétek, Jóáb birtoka az enyém mellett van, és ott árpája van neki. Menjetek és gyújtsátok föl! Föl is gyújtották Absolon szolgái azt a birtokot. 31 Ekkor fölkelt Jóáb, elment Absolonhoz, és ezt kérdezte tőle: Miért gyújtották föl szolgáid az én birtokomat?! 32 Absolon így felelt Jóábnak: Azért, mert üzentem neked, hogy jöjj ide; el akarlak küldeni a királyhoz, hogy mondd meg neki: Miért jöttem haza Gesúrból? Jobb volna nekem még mindig ott lennem. Most már látni akarom a királyt! Ha bűnös vagyok, ölessen meg! 33 Elment tehát Jóáb a királyhoz, és elmondta neki ezt, ő pedig magához hívatta Absolont. Az elment a királyhoz, és arcával a földet érintve leborult előtte; a király pedig megcsókolta Absolont.
Bibliaolvasó Kalauz – Szabó Előd igemagyarázata
Távolság-közelség, eltaszítottság-kibékülés ellentétpárok feszülnek a történetben. Látszólag minden rendeződött, mert Absolon hazatérhetett, sőt a király a személyes találkozás alkalmával visszafogadta. Sajnos a látszat mögött ott voltak a valódi érzések. Absolon csak a saját érdeke miatt akart Jeruzsálembe visszajutni, és apjával kibékülni. Nem szeretetkapcsolatot akart, hanem karriert. A kapcsolatainkban vajon azt mutatjuk-e, ami a szívünkben van, vagy csak színlelünk?
RÉ21 376 RÉ 286
Adventi prófécia | 380 | Szent Ézsaiás így ír
„De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.” 1Kor 11,1–16
1 Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. 2 Dicsérlek titeket, hogy mindig emlékeztek rám, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek. 3 De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. 4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére. 5 És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna. 6 Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét! 7 Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége. 8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. 9 Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. 10 Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején az angyalok miatt. 11 De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. 12 Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van. 13 Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez? 14 Nem arra tanít-e titeket maga a természet is, hogy szégyen az a férfinak, ha hosszú hajat visel? 15 Ha viszont az asszony visel hosszú hajat, ékessége az, mert neki fátyolként adatott a haj. 16 Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen más szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(11) „De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.” (1Kor 11,1–16)
Pál itt nem kijelentést közöl, hanem szokásokról beszél, ahogy ezt a 2. és a 16. versben is jelzi. Így erre is igaz, amit ő maga az előző fejezetben a lelkiismeret szabadságáról mondott. Az akkori világban illetlenségnek számított, ha a férfi megnövesztette a haját, és az is, ha a férjes asszony nem hordott kendőt, elfedve ezt az ékességét más férfiak elől. Nálunk is szokás volt régebben a nőknél az esküvő után a kendőviselés, ha elhagyták a házat: ez jelezte a rangjukat a többi nő között, de figyelmeztette a férfiakat is, hogy ne kezdjenek udvarolni. Ma már persze senki sem botránkozik meg, hogy nem hordanak kendőt a nők. Így mi szabadok vagyunk ebben a kérdésben, nem kell megtartanunk az apostol tanácsát. De a világ sem az a férfiközpontú világ már, amilyen a Pálé, ahol a nők a templomba is csak a férjükkel mehettek, és külön helyen imádkoztak. Pál itt, de máshol is azt írja (11 és Gal 3,28), Krisztusban nincs különbség férfi és nő között – nekünk sem szabad tehát a gyülekezetben, a családban és a társadalomban sem különbséget tennünk. Egy a lényeg: mind a férfi, mind a nő valóban, engedelmesen, Krisztusnak adja át magát.
