„Nem tudtak erre mit felelni” Lk 14,1–6
1 Amikor egyszer szombaton bement Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt. 2 Íme, ott egy vízkóros ember került elébe. 3 Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem? 4 De ők hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. 5 Hozzájuk pedig így szólt: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba, vajon nem húzza-e ki azonnal? 6 Nem tudtak erre mit felelni.
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„Nem tudtak erre mit felelni” (6). Mi hívő emberek sokszor gyávábbak vagyunk, mint kellene. Főleg akkor, amikor a vallási szabályok az alapvető emberiesség követelményeivel ütköznek össze. Ilyenkor gyávák vagyunk bevallani, hogy Jézust kellene követnünk, nem pedig a farizeusokat. Az ő életük, egész értékrendjük a szombat tisztelete körül forgott. Holott ők is tudták, hogy az emberi élet mindennél fontosabb. Ezért hallgattak gyáván Jézus kérdése után.
RÉ21 160
Könyörgés böjti időben | 461 | A töredelmes szívet
„...kiszolgáltatlak a haragnak és a vérbosszúnak.” Ez 16,35–52
35 Ezért halld meg az Úr igéjét, te, parázna! 36 Így szól az én Uram, az Úr: Mivel meztelenre vetkőztél, és mutogattad szemérmedet, amikor paráználkodtál szeretőiddel és minden utálatos bálványoddal, sőt fiaid vérét is nekik adtad, 37 ezért íme, összegyűjtöm minden szeretődet, akiknek kelletted magad: azokat is, akiket szerettél, meg azokat is, akiket gyűlöltél. Köréd gyűjtöm őket mindenfelől, és leleplezem előttük szemérmedet, hadd lássák egész szemérmedet. 38 Azután elítéllek a házasságtörők és a vérontók törvénye szerint, és kiszolgáltatlak a haragnak és a vérbosszúnak. 39 Kezükbe adlak: szétdúlják dombjaidat, lerombolják magaslataidat, lehúzzák rólad a ruhát, elveszik ékszereidet, és otthagynak teljesen meztelenül. 40 Gyűlést hívnak össze ellened, megköveznek, és kardjukkal darabokra vágnak. 41 Házaidat fölperzselik, és végrehajtják rajtad az ítéletet a többi asszony szeme láttára. Véget vetek paráznaságodnak, és nem fogsz többé senkinek bért adni érte. 42 Akkor majd lecsillapszik rajtad lángoló haragom, és elmúlik felindulásom; megnyugszom, és nem bosszankodom többé. 43 Mivel nem gondoltál vissza ifjúkorodra, sőt mindezekkel ingereltél engem, én majd a fejedre olvasom tetteidet – így szól az én Uram, az Úr –, és nem folytathatod többé fajtalankodásodat, sem utálatos dolgaidat. 44 Aki szereti a szólásokat, ezt a szólást fogja majd mondani rád: Amilyen az anya, olyan a leánya. 45 Anyád lánya vagy te, aki megutálta férjét és fiait. Ugyanolyan vagy, mint a nővéreid, akik megutálták férjüket és fiaikat. Anyátok hettita volt, apátok pedig emóri. 46 A nővéred Samária, aki lányaival együtt tőled északra lakik, húgod pedig a lányaival együtt tőled délre lakó Sodoma. 47 Egy kis ideig nem úgy éltél, mint ők, és nem követtél el olyan utálatos dolgokat. De azután mindenben, amit csak tettél, romlottabbá váltál náluk. 48 Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy még a húgod, Sodoma sem tett olyat lányaival együtt, amiket te tettél lányaiddal együtt! 49 Az volt a bűne a húgodnak, Sodomának, hogy bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, a nincstelent és a szegényt mégsem támogatta. 50 Felfuvalkodtak, és utálatos dolgokat műveltek előttem; azért elvetettem őket, amikor ezt láttam. 51 Samária hozzád képest feleannyit sem vétkezett, hiszen te több utálatos dolgot követtél el, mint ő; nővéreid igazabbak nálad, olyan sok utálatos dolgot követtél el. 52 Viseld azért te is gyalázatodat, mert nővéreid oldalára álltál vétkeiddel, amikor még náluk is utálatosabb dolgokat követtél el; még ők is igazabbak nálad! Szégyelld magad, és viseld gyalázatodat te is, hiszen még nővéreid is igazabbak nálad!
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(38) „...kiszolgáltatlak a haragnak és a vérbosszúnak.” (Ez 16,35–52)
A bűn első büntetése maga a bűn. Amikor Isten bennünket meg akar óvni a bűntől, ezt elsősorban azért teszi, mert a javunkat akarja, a bűn pedig kárára van az embernek. Megrontja lelki és testi egészségét, másokkal való kapcsolatát. Isten törvénye gát ugyan, de védőgát, amely megóv bennünket és közösségeinket attól, hogy az önzés, indulat és ösztön árja azokat teljesen elsodorja. Isten ítéletének iróniája, hogy népét éppen azok az országok vetik igájuk alá, akiknek bálványisteneivel felcserélte az őket szolgaságból megszabadító Úr tiszteletét (37). Ha az ember bárkit vagy bármi mást tesz az életében Isten helyére, az egy idő múlva átveszi felette az uralmat, és szolgaságba taszítja. Isten ítélete pusztán már az is, hogy „kiszolgáltat” (38): hagyja, hogy érezzük a következményeit, a fejünkre hulljon mindaz, amit önzésünk és szeretetlenségünk másokban felhalmozott. Figyelmet szentel a próféta a társadalmi bűnöknek is. Adja Isten, hogy minket egyre kevésbé érjen ez a vád: „Bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, a nincstelent és a szegényt mégsem támogatta.” (49)
