„Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek” ApCsel 5,1–11
1 Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, 2 és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. 3 Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? 4 Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. 5 Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. 6 Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. 7 Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. 8 Péter megkérdezte tőle: Mondd meg nekem, ennyiért adtátok el a földet? Ő így felelt: Igen, ennyiért. 9 Péter így szólt hozzá: Miért egyeztetek meg abban, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged. 10 Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. 11 Nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket.
Bibliaolvasó Kalauz – Gerecsei Zsolt igemagyarázata
Az istentisztelet kudarca, ha azt és úgy csinálom, amit másoktól látok, ami kialakult, ami „hagyomány”, ami elvárás. Így nem vagyok benne személyesen. Valamit mindig visszatartok magamból, az enyémből, és nem adom át Istennek. De nincs benne a Szentlélek sem. Nem kapok lelki ajándékokat, nem termem a Lélek gyümölcseit, nem segít a Lélek erőtelen esedezéseimben. Halott az egész kegyességem. Emberek és magam előtt leplezhetem. Isten előtt nem. Könyörögjünk a személyes, mély és őszinte kegyességért!
RÉ21 469
Esti ének | 693 | Nyugodni térünk, tenéked könyörgünk
„Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!” Ézs 5,1–7
1 Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről. Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. 2 Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot emelt, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de az vadszőlőt termett! 3 Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és a szőlőm között! 4 Mit kellett volna még a szőlőmmel tenni, amit meg nem tettem? Azt vártam, hogy jó szőlőt terem majd, miért termett mégis vadszőlőt? 5 Megmondom én nektek, most mit teszek szőlőmmel: kerítését lerombolom, hogy lelegeljék, kőfalát kidöntöm, hogy összetiporják! 6 Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt! 7 A Seregek Urának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!
Az Ige mellett – Szalay László Pál igemagyarázata
(7) „Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!” (Ézs 5,1–7)
A szőlő a Szentírásban különösen gyakran fordul elő, a virágzó szőlő kedvelt női név Izráelben. A mai igeszakasz példázata is e gyümölcs köré épül. A próféta példázatként használja, az Úr és népe kapcsolatának bemutatására. Hamvas Béla A Jóisten uzsonnája című esszéjében úgy ábrázolja Istent, mint aki a szőlőültetvényen munkálkodik, majd megpihen: „A rafiát az övébe dugja, és leül a szőlő tövébe uzsonnázni.” Az ég és föld sorsa Isten munkája nyomán dől el. Az ószövetségi próféták – amint Jézus is – gyakran használtak példázatot az üzenet célba juttatására. A szőlő képe annyira áthatja a Bibliát, hogy Jézus magára is alkalmazza, amikor kijelenti: „Én vagyok a szőlőtő.” E képet továbbfűzve azt is mondja: „ez az én vérem”, amikor az utolsó vacsorán a poharat nyújtja tanítványainak. A szőlő itt Izráel népe, akiért Isten mindent megtesz. Várja a termést, de hatalmas csalódás éri. Amit szeretetre és törődésre válaszul kap, keserű kiáltás. Mély és fájdalmas párhuzam, amikor Jézus ezt a példázatot átalakítva, saját sorsának előrevetítéseként mondja el. Mindkét példázat az emberi megbízhatatlanságot, jogtiprást, hálátlanságot és visszaélést mutatja be. Ahelyett, hogy Isten édes pekmezt falatozott vagy finom bort kortyolgathatott volna, keserű kiáltás töltötte be a hegyoldalt. Örvendező szüret helyett haszontalan népének hűtlensége szomorította el. A szőlő példázata ma is kérdés: vajon mi termünk-e gyümölcsöt az isteni gondoskodásra válaszul?
