„A nép pedig hitt. Amikor meghallották, hogy az Úr számon tartja Izráel fiait, és meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak” 2Móz 4,1–17
1 Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják: Nem is jelent meg neked az Úr?! 2 De az Úr erre megkérdezte tőle: Mi van a kezedben? Egy bot – felelte. 3 Dobd a földre! – mondta az Úr. Amikor a földre dobta, az kígyóvá változott, Mózes pedig elfutott előle. 4 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig a markában bottá változott. 5 Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. 6 Majd pedig ezt mondta neki az Úr: Dugd be a kezedet a ruhád alá! Ő bedugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól. 7 Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a ruhád alá! Visszadugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta a ruhája alól, ismét olyan volt, mint testének többi része. 8 Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél. 9 De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré változik a szárazon. 10 Mózes akkor ezt mondta az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. 11 De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! 12 Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! 13 De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz! 14 Ekkor az Úr haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. 15 Beszélj hát vele, és add az ő szájába a szavakat! Én pedig a segítségetekre leszek a beszédben, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. 16 Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig olyan leszel neki, mint az isten. 17 Ezt a botot pedig te vedd a kezedbe, és mutasd be vele a jeleket!
Bibliaolvasó Kalauz – Szép Eduárd igemagyarázata
Mózes nehezen vállalja a küldetést, de amikor elindul, Isten megáldja tevékenységét: „A nép pedig hitt. Amikor meghallották, hogy az Úr számon tartja Izráel fiait, és meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak” (31). Ennek kellene természetesnek lennie a benne bízó emberek életében. Az Úr számontart ma is, erősítse ez a mi hitünket. Hajoljunk meg, boruljunk le naponta az Ő felséges színe előtt!
RÉ21 75
Úrvacsorai ének | 356 | Ó, üdvösséges áldozat
„Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki... […] És sírásra fakadt.” Mk 14,66–72
66 Amikor Péter lent volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya. 67 Meglátta a tűznél melegedő Pétert, ránézett, és így szólt: Te is a názáreti Jézussal voltál. 68 Ő azonban tagadta, és ezt mondta: Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz. És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. 69 A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: Ez közülük való. 70 De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: Bizony közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is. 71 Ekkor ő átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. 72 És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És sírásra fakadt.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(72) „Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki... […] És sírásra fakadt.” (Mk 14,66–72)
Jézus mondatai korábban (a hűségét bizonygató Péternek mondottak) eltűntek a semmibe. Akkor és ott nem tudták Péter elszántságát gyengíteni. Ugyanezek a közlések most, a tagadások után, erőre kapnak. Jézus jelezte előre. Nem a káröröm szavai voltak eredetileg sem, nem a mindentudását akarta fitogtatni az Úr – miért is tenne ilyet? Mintha borítékba tett volna pár mondatot, és odaadta volna a szeretett tanítványnak: „Később nyisd ki, meg fogod érteni, mit jelent mindez...” Péter elbukott, összedőlt a képzelt erődítménye, maga alá temette, nem lett belőle hős. Jézus szavai különös erővel szólalnak meg, miközben hallatszik a kakas a háttérben. És Péter sír. Ezek a könnyek keserűek, kétségbeesettek, mégis a gyógyulás első lépését jelentik. Jézus szavai, amelyekből érteni, mennyire ismeri apostolát, tükröt tartanak Péternek. Előfordul, hogy egy Ige, egy üzenet, egy jel Istentől csak elér minket, és nem történik semmi. Aztán később, amikor kell, felfénylik, és a helyére kerül. Ez még akkor is jó, ha nálunk is könnyek követik az Igét, mert ez így Isten vezetésének biztonságát mutatja nekünk.
