„...többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.” Jn 12,37–43
37 Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, 38 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” 39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: 40 „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” 41 Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt. 42 Jóllehet a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallották meg ezt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; 43 mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„...többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.” (43) Vagyis jobban szerették, ha az emberek dicsérték meg őket, mint ha Isten. Szívesebben vették, ha az embereknek tetszett, amit mondtak vagy csináltak. És ez a kemény ítélet Jézusban hívő emberek felett hangzik el! Amikor azt imádkozzuk, hogy legyen meg Isten akarata közöttük, amint a mennyben, erre a „hívő” képmutatásra mondunk nemet.
RÉ21 121 • IÉ Róm 5,1–5(6–11) • Zsolt 121
Himnusz böjti időben | 464 | Ó, mi kegyelmes Krisztusunk
Heti zsoltárének | 130 | Tehozzád teljes szívből
„Mivel nem hallgattatok az én igéimre…” Jer 25,1–14
1 Ez az ige szólt Jeremiáshoz Júda egész népéről Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében, amely Nebukadneccarnak, Babilónia királyának első esztendeje volt. 2 Ezt hirdette Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának: 3 Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának a tizenharmadik esztendejétől fogva a mai napig, tehát huszonhárom éven át szólt hozzám az Úr igéje, én pedig hirdettem nektek, idejében hirdettem, de ti nem hallgattatok rám. 4 Az Úr elküldte hozzátok szolgáit, a prófétákat, idejében küldte, de ti nem hallgattatok és nem figyeltetek rájuk, meg sem hallgattátok őket. 5 A próféták ezt mondták: Térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról és gaztetteiből! Akkor mindörökké azon a földön lakhattok, amelyet nektek és őseiteknek adott az Úr. 6 Ne kövessetek más isteneket, ne tiszteljétek és ne imádjátok őket! Ne bosszantsatok engem kezetek csinálmányaival, hogy rosszat ne tegyek veletek! 7 De ti nem hallgattatok rám – így szól az Úr –, csak azért, hogy bosszantsatok kezetek csinálmányaival, a saját vesztetekre. 8 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok az én igéimre, 9 elhozatom észak valamennyi nemzetségét – így szól az Úr – meg szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát. Rázúdítom erre az országra, lakóira és valamennyi szomszédos népre. Kiirtom őket, hogy megborzadva felszisszen, aki látja, mert örökre romhalmazzá teszem őket. 10 Megszüntetem náluk a hangos, vidám örvendezést, a vőlegény és a menyasszony örömét, a malomzúgást és a mécsvilágot. 11 Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig. 12 De ha majd letelik a hetven év, megbüntetem Babilónia királyát és népét – így szól az Úr – meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztasággá teszem örökre. 13 Mert beteljesítem mindazt, amit erről az országról mondtam, mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben, amelyet Jeremiás a népekről prófétált. 14 Ők is szolgálni fognak hatalmas népeknek és nagy királyoknak. Így fizetek meg nekik tetteikért, amelyeket elkövettek.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(8) „Mivel nem hallgattatok az én igéimre…” (Jer 25,1–14)
Az ítélet következmény. Mégpedig annak az egyenes következménye, hogy az ember nem figyel Isten útmutatására, és életét nem Isten országának szeretettörvénye, hanem saját „autonómiája”, önzéséből fakadó önfejűsége szerint éli. „Megszüntetem náluk a hangos, vidám örvendezést, a vőlegény és a menyasszony örömét, a malomzúgást és a mécsvilágot.” (10) Az ítélet nem feltétlenül Isten megtorló tette, hanem az, hogy az életét az önszeretet alapján vezető ember képtelen őszintén örülni, kapcsolatai kiüresednek, legyen szó párkapcsolati (vőlegény és menyasszony), munkatársi (malomzúgás) vagy családi kötődéseiről (mécsvilág). Önszeretetre nem lehet közösséget építeni, az ilyenek társadalma összeomlik: „Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz...” Isten távol akar ettől minket tartani, figyelmeztet. Jeremiás már huszonhárom éve adja át a figyelmeztető üzenetet (3). Kétszer is kiemeli, hogy „idejében hirdettem” (3; 4): Istent nem okolhatjuk, ő tudtul adta, mire számíthatunk, ha nem törődünk vele. „De ha majd letelik” (12) – a végső szó azonban az irgalmasságé. Isten nem hazudtolja meg magát (13), az ember életét megronthatja, ha nem hallgat az Úrra, de az Úr megmentő szeretete diadalmaskodik.
