„Az Úr eljön szent helyéről, leszáll...” Mik 1
1 Ez az Úr igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről. 2 Halljátok meg mind, ti, népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az Úr tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából. 3 Az Úr eljön szent helyéről, leszáll, és a föld magaslatain lépked. 4 Megolvadnak alatta a hegyek, és a völgyek meghasadoznak, mint a viasz a tűztől, vagy mint a lejtő a lezúduló víztől. 5 Jákób bűne miatt történik mindez, és Izráel házának vétkei miatt. Honnan ered Jákób bűne? Nem Samáriából? Honnan ered Júda vétke? Nem Jeruzsálemből? 6 Samáriát romhalmazzá teszem, mezővé és szőlőskertté, lezúdítom köveit a völgybe, láthatóvá teszem az alapjait. 7 Bálványszobrai mind összetörnek, és minden szerzeménye a tűz martaléka lesz. Összes bálványát megsemmisítem: paráznák béréből gyűjtötte azokat, paráznák bérévé lesznek hát ismét. 8 Emiatt gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul járok. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok. 9 Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, egészen népem kapujáig, Jeruzsálemig eljutott. 10 Ne mondjátok el Gátban, ne is sírjatok! A Bét-Afrában lakók porban hemperegjenek! 11 Vonulj el, Sáfír lakossága, szégyenkezve, mezítelenül! Nem mer kijönni a lakosság Caanánból, Bét-Écel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni. 12 Hogy várja a jó hírt Márót lakossága! Milyen veszedelem jött az Úrtól Jeruzsálem kapujára! 13 Fogd be a lovakat harci kocsid elé, Lákís lakossága! Itt kezdődött el a vétke Sion leányának, bizony, benned találhatók Izráel bűnei! 14 Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak! Akzíb házai rá fogják majd szedni Izráel királyait. 15 Elhozom, aki meghódít téged, Márésá lakossága! Adullámig terjed csak Izráel dicsősége. 16 Vágd le a hajad gyászodban, drága gyermekeid miatt! Olyan kopaszra nyírd magad, amilyen a keselyű nyaka, mert fogságba mennek a tieid!
Bibliaolvasó Kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
„Az Úr eljön szent helyéről, leszáll...” (3). A prófétai jövendölés Isten ítélethirdetését látja a nép külső ellenségeinek megerősödésében. Csak így tudja elképzelni, hogy a szent találkozik a bűnössel. Isten felfoghatatlan bölcsessége, hogy ezt a lehetetlen találkozást ilyen kegyelmessé tudta formálni a megszülető Jézusban.
RÉ21 410 RÉ 313
Adventi kánon | 391 | A sötétség szűnni kezd már
„…senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől…” Zsid 3
1 Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, 2 aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában. 3 Ő ugyanis Mózesnél nagyobb dicsőségre volt méltó, mint ahogyan a háznál nagyobb méltósága van a ház építőjének. 4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, Isten az. 5 Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, 6 Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk. 7 Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, 8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, 9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. 10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismeri az én utaimat. 11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” 12 Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel. 13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen. 14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. 15 Mert amikor ezt mondja az Írás: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor”, 16 azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? 17 És kikre haragudott Isten negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? 18 És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? 19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(12) „…senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől…” (Zsid 3)
Az Ószövetséget és az Újszövetséget gyakran állítják szembe egymással, mondván, hogy az Ószövetség Isten szigoráról szól, míg az Újszövetség az ő kegyelméről. Ám hogy ez nem helyes, a levélnek e fejezete is világosan mutatja. Isten ugyanis már Izráellel is irgalmas és kegyelmes volt, s ezért megszabadította őket Egyiptomból, majd Kánaán ígéretét ajándékozta nekik – ugyanúgy, ahogy Krisztus által megváltott bennünket a bűn hatalmától, és elnyerhettük tőle az örök élet ígéretét. Ám Izráel a pusztában eljátszhatta egyszer Isten adományát. Ugyanígy mi is méltatlanná válhatunk a Krisztus szabadítására, ha a szívünket megkeményítjük, és Isten szava helyett a saját szívünk kísértéseire hallgatunk. A megváltásunk már megtörtént: Krisztus meghalt és feltámadt értünk, és ezt senki sem veheti el tőlünk. Ám az örök élet a halál után vár ránk, mégpedig csak akkor, ha hűségesen az Isten útján járunk, és „ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk” (6). Maga a feltámadott Krisztus mondja: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10) Vigyázzunk hát, hallgassunk rá, és intsük, bátorítsuk egymást, nehogy elszakadjon közülünk bárki is Istentől!
