„Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.” Lk 21,1–4
1 Amikor Jézus feltekintett, látta, amint a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe dobják. 2 Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, 3 és így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 4 Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
De sokan vannak, akik „két fillért” dobnak a perselybe, s de kevesen, akik az egész vagyonukat. Ez az özvegyasszony az egész vagyonát adta, mert rá merte bízni magát egészen az Istenre. S nyilván megtapasztalta, hogy nem a vagyon, hanem az Isten tartja meg az életét. Ez a boldog tapasztalat annál inkább lehet a miénk, minél inkább mi is Istenre bízzuk magunkat a megélhetés tekintetében is.
RÉ21 796
Nagyheti ének | 495 | Ó, ártatlanság Báránya
„Kiszabadítom őket mindenünnen…” Ez 34,11–31
11 Mert így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. 12 Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. 13 Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre; Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén fogom legeltetni őket. 14 Jó legelőn fogom legeltetni őket, és Izráel magas hegyein fognak majd tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. 15 Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az Úr. 16 Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. 17 De köztetek is igazságot teszek, juhaim – így szól az én Uram, az Úr –, bárány és bárány között, kosok és bakok között. 18 Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit otthagytok? 19 Azt legeljék az én juhaim, amit a lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a lábatok fölzavart? 20 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. 21 Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvatokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. 22 De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között! 23 Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő fogja legeltetni őket, ő lesz a pásztoruk. 24 Én, az Úr, Istenük leszek, szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz. Én, az Úr, megmondtam! 25 Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak. 26 Áldást adok nekik hegyem körül, esőt adok idejében: áldásos esők lesznek. 27 A mező fája megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, biztonságban élnek földjükön. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket azok kezéből, akiket szolgálnak. 28 Nem esnek többé zsákmányul a népeknek, és nem falják fel őket a vadállatok, hanem biztonságban laknak, senki sem háborgatja majd őket. 29 Híres ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az országban, és nem kell tűrniük többé a népek gyalázkodását. 30 Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem – így szól az én Uram, az Úr. 31 Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! – így szól az én Uram, az Úr.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(12) „Kiszabadítom őket mindenünnen…” (Ez 34, 11–31)
Többrétegű prófécia áll előttünk. A döntő: maga az Úr lesz népének pásztora. Ebből következik, hogy hazaviszi őket a fogságból, és a visszakapott országban jól fognak élni (11–15). Isten munkájának jellemzője, hogy nemcsak tömegben látja népét maga előtt, hanem szeretettel törődik külön-külön mindnyájunkkal. Nem veszünk el a sokaságban (16). Vigyázni fog a belső tisztaságra. A megszentelt népen (egyházon) belül is felütheti fejét az önzés, marakodás. Ezért a szükséges módon közbeavatkozik majd a belső tisztaság érdekében (17–22). Még halvány messiási vonatkozása is van a jövendölésnek: új Dávidot ígér majdani fejedelmüknek. Ő úgy lesz fölöttük pásztor, hogy az Úr az Istenük lesz (23–24). Ugyancsak halványan feltűnik egy új szövetség gondolata is (25). Ettől kezdve rendben lesz minden (25–31). Mondhatjuk, itt földi képekbe öltöztetve már az eljövendő boldog világról beszél a próféta, amelyben Krisztus lesz minden mindenekben. Talán maga a próféta sem tudta, hogy amit mond, földi körülmények között soha nem teljesedik be – az emberi bűn újra és újra jelentkezik és megrontja az egyházat –, de az Újszövetség fényében hálásan ismerhetjük föl benne boldog jövendőnket.
