„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” 2Kor 12,1–10
1 Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. 2 Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt elragadtatott a harmadik égig – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja. 3 Én tudom, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak az Isten tudja – 4 elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat. 5 Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; hacsak az erőtlenségeimmel nem. 6 Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall, 7 még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. 8 Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. 9 De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. 10 Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
Bibliaolvasó Kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Pál rendkívüli élményekben részesült, amelyek szükségesek voltak az apostoli szolgálatához. Ennek ellenére megmaradt valamilyen súlyos testi panasza (7), hogy folyamatosan átélhesse: nem az ő erején múlik az áldás, hanem egyedül Isten hatalmán (8). Micsoda biztatás ez nekünk, gyenge embereknek! Bátran végezhetjük a szolgálatot, mert Isten hatalma céljához ér, a mi állapotunk ellenére is. Csak vállaljuk, amit Isten ránk bíz!
RÉ21 474
Hálaének | 795 | Szólj, boldog hálaének
„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz.” Péld 13,15–25
15 A jóindulat kedvessé tesz, de a hűtlenek útja saját romlásukat okozza. 16 Minden eszes ember okosan cselekszik, de az esztelen bolondságot terjeszt. 17 A gonosz küldött romlásba dönt, de a megbízható követ gyógyulást szerez. 18 Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést. 19 A beteljesült kívánság jólesik az embernek, az ostobának pedig utálatos eltérni a rossztól. 20 Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz. 21 A vétkeseket üldözi a baj, az igazaknak pedig szép jutalmuk lesz. 22 A jó ember örökséget hagy még unokáinak is, a vétkes vagyona pedig az igazra vár. 23 Sok eledelt terem a szegények szántóföldje, de van, akit tönkretesz a törvénytelenség. 24 Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti. 25 Az igaz jóllakásig ehet, de a bűnösök hasa éhen marad.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(20) „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz.” (Péld 13,14–25)
Mi választunk útitársakat, zarándoktársakat, barátokat, vagy ők választanak bennünket? Ez itt igazán nem is kérdés. A kérdés az, kikkel haladunk az úton. Életünk milyen közegben, társaságban zajlik. Lehetünk ezekbe bekéredzkedők vagy a másoktól kapott hívás alapján befogadottak. A jelenlétünk nem mentesít a következményektől. A bölcsek közösségének minősége bölccsé tesz, vagyis A példabeszédek könyve egészének szemlélete szerint istenfélelemre vezet, és abban megtart. Vagy ettől elkülönülve – más érték és mértékrend szerint haladva, a sokat ígérő, olykor tetszetős megjelenésű, hangzatos ostobák társaságában – megy végbe a romlásunk. Szükségünk van olyan közösségre, ahol társainkkal együtt az élet útján haladhatunk, ahol a figyelmeztető szavaknak, bátorításnak, egymásra való felelősségteljes figyelésnek helye van. Ne feledjük: a társaság, amelyben vagyunk, áthatja életünket, hatást kap jelenlétünk által. Bölccsé válni bölcsek társaságában lehet. A keresztyén ember nem nélkülözheti a keresztyének társaságát.
