„Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” Ez a zsoltáridézet volt a központi üzenete a Piknik ökumenikus ifjúsági zenés istentiszteletnek, amelyet június 4-én rendeztek meg ismét a Lágymányosi Ökumenikus Központban, Budapesten pünkösdi, baptista és evangélikus dicsőítő zenekarok, valamint Papp János baptista egyházelnök szolgálatával. A helyszínen jártunk.
Még csak a kapuban voltunk, de már hallottuk a zenét. A hangok nemcsak szóltak, hanem egyből megragadták a figyelmünket. A háttérben fújt a szél, mozgott a lomb, és az egésznek lett egy sajátos hangulata. Akkor még nem tudtuk pontosan, mire számítsunk, de már ott, kívülről is érezni lehetett, hogy ez nem egy szokványos alkalom lesz.
Az istentiszteletnek helyet adó udvaron már minden készen állt a Piknik nevű rendezvényre. Éppen hangolt a zenekar, mi pedig kívülállóként figyeltük a színpad körüli sürgést. Egyértelmű volt, hogy ez nem amatőr próbálkozás, hanem tapasztalatra épülő, tudatosan összerakott szolgálat.
Az alkalom imádsággal kezdődött, majd a Pünkösdi Ifjúsági Misszió dicsőítő csapata lépett a színpadra. Első daluknak két fő mondata volt: „Ó, én csak rád nézek” és „Jézus az Úr” – egyszerűnek tűnhet, mégis célba talált. A dallamok mögött ott volt egy erő, ami túlmutatott a zenén, túl a műfajon: a mindenható Isten hívása és jelenléte, amelyre lehetetlen nem válaszolni.
Az összegyűltek száma nem volt óriási, de épp ez adta meg a rendezvény bensőségességét. Nem tömeg volt, hanem közösség.
A következő szolgálattevő a Magyarországi Baptista Ifjúsági Misszió volt. Az ő dalaikban a hála dominált. A hála, amit nem lehet megjátszani, amit csak az tud megszólaltatni, aki valóban megélte, milyen az Isten kegyelme. A közönség tagjain látszott, mindenkit másként érint meg a zene. Volt, aki csendesen könnyezett, más boldogan énekelte a sorokat, és voltak, akik csak némán, de figyelmesen hallgattak.
A zenei szolgálatok után Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára állt a színpadra, hogy köszöntőt mondjon, majd felkonferálta Papp Jánost, a Magyarországi Baptista Egyház elnökét. Az alkalom alapjául szolgáló Ige a Zsoltárok könyve 68. részének 20. verse volt:
„Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (Zsolt 68,20)
A prédikáció üzenete egyértelmű volt és bátorító: ne hagyjuk, hogy bárki vagy bármi elvegye céljainkat, vágyainkat! Ne higgyük el azokat a hazugságokat, amelyek szerint nem vagyunk Isten gyermekei! Üresítsük meg magunkat, hogy készek legyünk befogadni a Szentlelket! A baptista egyház elnökének szavai nemcsak gondolatokat ébresztettek, hanem cselekvésre hívtak. Egy olyan életre, amelyben nem félünk újrakezdeni és valódi kapcsolatba lépni az élő Istennel.
Ezután lépett színpadra a Közöttetek zenekar, amely az evangélikus egyházat képviselte. Ők saját szerzeményeket hoztak, a zenéjük frissebb, újvonalasabb volt, de semmiképp sem világi, legfeljebb szokatlanabb. A hegedű és az elektromos gitár párbeszéde izgalmas, mégis harmonikus világot teremtett. Működött. És talán pont azért, mert nem próbált valaminek látszani, hanem az volt, ami. Hitből fakadó, őszinte zene. A hallgatóság reakciója is erről árulkodott: meglepetés, figyelem, elismerés. A koncertet egy lassabb, melankolikusabb dal zárta, amely mintha megkoronázta volna az egész estét.
A 2025-ös Piknik ökumenikus ifjúsági zenés istentisztelet ezzel zárult. De aki ott volt, tudja, ez nemcsak egy program volt a sok közül. Ez egy találkozás volt: Istennel, egymással – és talán egy kicsit önmagunkkal is.
