Nevetés, kérdések, könnyek és taps: a Csillagpont pénteki napja megfelelt egy valóságos lelki hullámvasútnak, amelyen Isten jelenlétét mindvégig érezni lehetett. A fesztivál ötödik napja a háború sújtotta Kárpátaljáról érkezett lelkész jövőről szóló bizonyságtételével kezdődött, majd az egyház hitelességéről és jövőjéről szóló nyílt pódiumbeszélgetéssel folytatódott, hogy végül stand-upos igehirdetéssé szelídüljön az erdélyi származású Nagy István Zoltán lelkipásztor előadásában. Az esti istentisztelet ünnepi közösségélménnyé formálta mindazt, amit napközben hallottunk és megéltünk.
A reggeli istentiszteletet Margitics János, a beregszászi fiatalok lelkipásztora vezette, és az egyik legszemélyesebb hangvételű igehirdetésként maradt meg a hallgatóság szívében. Jézus főpapi imájának szavai – „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Jn 17,15) – alapjául szolgáltak egy olyan üzenetnek, amely a háború, a bizonytalanság és a jövő miatti szorongás valóságát nem eltagadta, hanem Isten jelenlétébe helyezte.
– Ahonnan mi jöttünk, ott most a feje tetején áll a világ és a háború árnyékában telnek a mindennapjaink – mondta Margitics János, hozzátéve, hogy különösen nehéz helyzetben volt, amikor eldőlt, hogy a mai alkalom témája a „Lélegezz fel!” a jövővel kapcsolatban. Az igehirdetés ereje abban rejlett, ahogyan a lelkész a saját gyengeségén keresztül mutatta meg Isten megtartó hatalmát. – Rendezetlen, fáradt, szétszórt: lehet ilyen ember is csoda?! – tette fel a kérdést. – Úgy tűnik, igen! – válaszolta is meg azonnal. A kárpátaljai lelkipásztor végül azt kívánta a jelenlévőknek, hogy mindenki életében szülessenek meg azok az egyszerű, egyszavas vagy könnyek között kimondott hitvallások, amelyekkel megerősödik vagy létrejön az a kapcsolat, amely az Úr Jézus Krisztushoz köt.
Ahogy ahhoz az elmúlt napokban már hozzászokhattak a fesztiválozók, most is a délelőtt hátralévő részében kiscsoportos foglalkozások várták őket. Külső szemlélőként érdekes volt látni azt, ahogy egyes csoportok plédeken, mások egy-egy teraszon elcsendesedve, egymással beszélgetve, imádkozva formálnak egy szűk, más számára áthatolhatatlan bizalmi egységet.
Délután ismét felpezsdült az élet a fesztivál teljes területén, ilyenkor lehetett a leginkább megtapasztalni a programkavalkád sokszínűségét. A nap egyik intellektuálisan és teológiailag is talán legizgalmasabb programja volt a Colloquium Iuvenum szervezte alkalom, amelyen Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese és Hodossy-Takács Sámuel, a Colloquium Iuvenum alelnöke arra a kérdésre kereste a választ, hogy valóban háttérbe szorul-e az egyház és a vallás a mai világban. A beszélgetés kiindulópontja a népszámlálási statisztikákból kiolvasható fogyás volt, de lényegét azok a gondolatok adták, amelyek a hitelességről, a küldetésről és az istenhit generációk közti átadásának nehézségeiről szóltak.
Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese (középen) és Hodossy-Takács Sámuel, a Colloquium Iuvenum alelnöke (jobbra) hitelességről, küldetésről és az istenhit generációk közti átadásának nehézségeiről osztották meg gondolataikat
– Az egyház mindig minden idők peremén élt – hívta fel a figyelmet Hajdú Szabolcs Koppány. Szerinte a mai kor kiváltsága az, hogy „megrostál”, és így kiderülhet, hogy ki az, aki komolyan gondolja Krisztus követését. A templomaink mérete és az ott ülők egyre fogyatkozó száma szerinte gyakran veszteségérzetet kelt bennünk, de úgy véli, a lényeg nem a tömeg, hanem az elkötelezett, hiteles élet.
Hodossy-Takács Sámuel is a hit fontosságára helyezte a hangsúlyt: – Az emberek élete nem attól fog megváltozni, hogy két liturgiai elemet megcserélünk, hanem attól, hogy úgy hirdetjük Krisztust, hogy abban ott van az élet.
Szó volt még a hitre nevelő közösségek – család, iskola, gyülekezet – hármasáról, valamint arról, hogy ennek megbillenése mekkora kihívás a református identitás továbbadásában.
Ezt a sok kérdést, és megannyi érdekes és mély gondolatot felvető előadást követően a mosoly vette át a főszerepet. Késő délután Nagy István Zoltán – alias Sumo – lelkipásztor műsora pörgette fel a hangulatot. A Nevetni isteni dolog című stand-up-előadásra szinte teljesen megtelt a Zánkai Erzsébet-tábor színházterme. Az előadó lehengerlő humorából szeretetteljes és őszinte hitvallás áradt. A lelkész a családjáról szóló – fényképekkel színesített – történetekkel egy olyan emberi képet tárt elénk, amelyben a lelkiség és a hétköznapi örömök nemhogy nem zárják ki, hanem erősítik egymást.
Nagy István Zoltán, közismert nevén Sumo, stand-up-előadásával nevettette meg a fesztivál résztvevőit
Azok sem maradtak programok nélkül, akik nem csak a rekeszizmaikat akarták megmozgatni. A strandon röplabdabajnokság, sárkányhajózás, vízibombacsata és légtornászok várták az aktívabb mozgásformát kedvelőket. A kreativitásra vágyók ezen a napon is felfedezhették a lehetőségek piacának széles kínálatát.
Az esti alkalom – amely egyszerre volt istentisztelet és ünnep – méltó lezárása volt a napnak. Pálfalvi Viola az igehirdetésében az Apostolok Cselekedeteire hivatkozott: „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban...” (ApCsel 2,42). A lelkipásztor úgy adta elő a bibliai üzenetet, mint egy történetet – kezdve a Szentlélek kitöltésétől a korai gyülekezet példáján át egészen a mai, 2025-ös valóságig.
Pálfalvi Viola hirdette az Igét a péntek esti istentiszteleten
– Isten cselekedett akkor, cselekszik most, és cselekedni fog a jövőben is – hangsúlyozta. Ezután egy tapsolásra hívó világméretű kísérletben a jelenlévők megtapasztalhatták, mit jelent együtt mozdulni Isten Lelkével. – A te tapsod is szép, de háromezer-ötszáz ember tapsával együtt valami más történik. Ez a közösség! – hívta fel a figyelmet Pálfalvi Viola.
A hangulatot az erdélyi CrossYounity zenekar és a CsP Band dicsőítése tette teljessé. A nap végén nemcsak a hét, hanem az ifjúsági szolgálat éve is reflektorfénybe került köszöntőkkel, ünnepséggel, hálaadással és a jövőbe néző bizakodással.
Az alkalom ezt követően sem ért véget, hiszen a színpadon először Tibes (Csaba Tibor), a hazai keresztyén hip-hop kiemelkedő alakja lépett fel, aki személyes, hitből fakadó szövegeivel mozgatta meg az embereket. Az est csúcspontjaként pedig nemzetközi vizekre eveztünk az LZ7 brit keresztyén hip-hop-dance formációval: fergeteges műsorukkal táncra hívták a több ezer fiatalt, hogy így koronázzák meg a Csillagpont ötödik napját.
