Szegényebbek lennénk a fiatalok vitalitása nélkül

Az ifjúság szolgálatának vasárnapja hogyan hívja fel a figyelmet a fiatalok szolgálatára?

Két irányból közelítettük meg ezt a kérdést. Az egyik ahhoz a gondolathoz kapcsolódik, hogy a fiatalok nem a jövő, hanem a jelen egyháza. A fiatalokra (14 évesek és e felettiek) az elmúlt időszakban talán méltatlanul keveset figyeltünk. Ezért sokkal hálásabban kellene hozzáállnunk azokhoz, akik a konfirmáció után is jelen vannak a gyülekezetekben. Fontos, hogy a fiatalokat szeressék a gyülekezetek. Ahogyan az is, hogyan lehet a tinédzsereket, a huszonéveseket bevonni a szolgálatba. Azt kérjük tőlük, hogy szeptember 21-én vegyenek részt az istentiszteleteken egy igeszakasz, imádság felolvasásával, akár bizonyságtétellel, hogy megmutathassák személyes kapcsolatukat Istennel. Ez a fajta hitvallás nemcsak színesítené a liturgiát, hanem szolgálattá is válik a gyülekezetben. A fiatalok is ugyanúgy szeretnék Istent szolgálni, az ő dicsőségére akarnak élni a maguk eszközeivel és nyelvezetével. Ezt olyan gazdagságnak tartom, amiért hálát kell adnunk. Ennek átélésére érdemes rászánni egy vasárnapot az ötvenkettőből, ami egy évben van, erről szólna ez a nap.

Az idei tematikus évben különböző ifjúsági alkalmakra, programokra is lehetett pályázni. Az ifjúság szolgálatának vasárnapját hogyan érintik ezek a lehetőségek?

A dunántúli pályázatok elbírálásában vettem részt, amelyek többsége az ifjúság vasárnapjára érkezett a gyülekezetektől. Akár egész napos, akár az istentisztelet köré tervezett programok megvalósítását szeretnénk segíteni. Több helyen a fiatalok fogják megvendégelni a gyülekezeteket. Nagy öröm számomra, hogy rendkívül sokrétű ötletekkel készülnek a lelkipásztorok és a gyülekezetek. Az istentiszteleten túl olyan programokat találtak ki, amelyekkel meg tudják mutatni a fiataloknak, hogy a közösség részei, és fontos a jelenlétük. A tematikus év csapatával igyekeztünk olyan segédanyagot, útmutatót kiadni, amely lehetőséget nyújt arra, hogy ez a nap Isten dicsőségére legyen. Minden gyülekezet felmérheti, hogy számára mi az, ami belefér ebbe a napba, mi az, amit szeretnének és meg tudnak valósítani. Azoknak az eklézsiáknak is készültünk javaslatokkal, lehetőségekkel, ahol nincsenek fiatalok.

Az ifjúság szolgálatának vasárnapjára, az istentiszteletre liturgiát készítettünk egy teológiai doktor lektorálásával, az útmutató tartalmaz igeszakasz-ajánlásokat és inspiráló anyagokat. Bizonyságtételekre is lesz lehetőség, ahol ezt vállalják a fiatalok. Az istentisztelet utáni órákra is nyújtunk ötleteket, hogy mivel lehetne megtölteni ezt a vasárnapot: például szeretetvendégséggel, olyan közösségi programmal, ahol a generációk találkozhatnak. Ahol régebb óta működő ifimunka van a gyülekezetben, ott akár a tíz évvel ezelőtti csapatokat visszahívni és a jelenlegiekkel találkoztatni. Színes tárházat szeretnénk felmutatni, amiből lehet választani, és amiből a gyülekezetek tudnak egyedi, sajátos ünnepet faragni. Mi Tatán például reggelivel várjuk a fiatalokat és a családtagjaikat, barátaikat, de a délutáni sávban is lesz program az ifjúságnak.

A július közepén zajlott Csillagpont fesztivál volt az idei tematikus év egyik kiemelkedő eseménye, ahol szintén hangsúlyos volt a fiatalok bevonása a szolgálatba. Úgy tudom, többször is tartottak spontán zenés dicsőítést. A zene és az együttlét öröme segíthet Isten felé fordulni?

Hasonlóképpen tapasztaltam a fesztivál egész ideje alatt. Spontán és szervezett dicsőítések során Isten használta a fiatalokat, áldott dolog visszaemlékezni ezekre. Tatáról negyvenen mentünk a fesztiválra, a mi fiataljaink is csináltak spontán dicsőítéseket. Volt egy abszurdnak is mondható helyzet: egyik nap, hajnali kettőkor megszólalt a barakkunkban a tűzjelző. Az esőben mindenkit kiküldtek az épületből, áztunk, fáztunk, és valamelyik csapattagunk levitte a gitárját is, hogy mentse, ami értékes neki. Bár tűzveszély nem volt, de a sziréna stresszes helyzetet teremtett, sokakban keltett félelmet, aggódást. Amíg várakoztunk, a fiatalok elkezdtek gitározni és énekelni. Az Úrnak hála, nem történt káreset és személyi sérülés, de ez a helyzet különös módon összekovácsolta a közösségünket, és segített lazítani a helyzeten, hogy nincs akkora baj. Erről is szólna ez az egész év, hogy felismerjük, nemcsak nekünk van mondanivalónk a fiataloknak, hanem mi is szegényebbek vagyunk, ha ők a saját látásukkal, vitalitásukkal, rugalmasságukkal nincsenek jelen egy gyülekezetben. Mi is tanulhatunk tőlük.

Tatán immár hagyományosan a konfirmáció utáni, 18 és 30 év közötti fiatal felnőtteknek is szerveznek alkalmakat. Hogyan sikerült ezt megvalósítani?

Ennek a korosztálynak korábban nem voltak olyan programjaink, ami vonzó, közösségformáló és komfortos lett volna számukra. Azt szoktam mondani, hogyha valamire nem fordítunk energiát, akkor ne csodálkozzunk, hogy a végén nulla az eredmény. Így kezdődtek el a próbálkozásaink pár évvel ezelőtt. Eleinte havi rendszerességgel tartottunk két-három órás találkozókat, de azt éreztük, hogy ennek a korosztálynak ez nem feltétlenül fekszik, és ha évek maradnak ki a rendszeres találkozásokból, akkor nem kötődnek a gyülekezethez. Arra jutottunk, hogy egy-egy hétvégére hívjuk el őket fél évente egy Tata közeli faluba. Változatos programokra fókuszáltunk, de evangéliumi középponttal: előadások, kiscsoportos beszélgetések, igehirdetések, imaséta. Már három ilyen alkalmat tartottunk meg. Sok örömteli hatása volt már ezeknek a hétvégéknek, az egyik ilyen, hogy az idei gyülekezeti, családos nyári táborunkba tíz olyan huszonéves is jelentkezett, akik a fiatal felnőttek hétvégéjén vettek részt. Évente egy vagy két ilyen hétvégét tervezünk meghirdetni. Fontosnak tartjuk azt is, hogy ezek az alkalmak az egész gyülekezetet gazdagítsák. Reméljük, hogy később, amikor családot alapítanak és letelepednek Tatán vagy máshol, otthonosan fogják érezni magukat, felkeresik a református gyülekezetet és részt vesznek a helyi egyházi közösségben. Szintén pozitív hatása ezeknek a hétvégi alkalmaknak, hogy más gyülekezeti tagok is igényelték a hasonló hétvégi együttléteket, ezért a férfiakkal és a nőkkel is tervezünk őszi hétvégi elvonulást, ahova reményeink szerint elhívják azokat a barátokat, akik érdeklődnek és nyitottak az Istenre: lehet, hogy nincs kapcsolatuk az egyházzal, ezért missziós területté válhatnak ezek a programok. Szeretnénk a fiatalokat minél több szolgálati területbe bevonni, hogy a bennük lévő energiát és vitalitást Isten fel tudja használni az ő még nagyobb dicsőségére.