Pünkösd lakótelepen, tóparton – együtt

A zajos Üllői útról letérve szinte kisvárosi nyugalom honol Magyarország legkorábban épült, panelházakból álló lakótelepén, a József Attila lakótelepen. Csendes, belső parkos szerkezete, a lakótömbök emberléptékű kialakítása és persze az olcsóbb négyzetméterárak miatt ma is kedvelt helyszíne a sokszor vidékről Budapestre költöző családoknak. Ők alapították néhány éve a lakótelep református missziói gyülekezetét is Szabó István lelkipásztor vezetésével – tudjuk meg Kovács Diától, a közösség egyik meghatározó tagjától. Templomuk nincs, legközelebb a Külső-Üllői úti gyülekezetnél találják meg Isten házát a lakótelepi reformátusok, lelki életük gazdagságát azonban nem csorbítja az, hogy annak idején, 1957-ben, a városnegyed tervezésekor nem gondoltak erre. Pedig volt itt minden: bölcsődék, óvodák, ABC-áruház, „vendéglátóipari kombinát”, cukrászda, zenés-táncos eszpresszó, söröző, cigányzenés étterem, mozi.

A ma közösségi házként funkcionáló művelődési ház egyik kiadó termében tartják a vasárnapi istentiszteletet és a missziós alkalmakat. 2020-ban, megalakulásukkor a pandémia megnehezítette az indulást, azóta viszont kezd erőre kapni a közösség. Sok a kisgyermekes család, ezért igyekeznek hozzájuk igazítani a gyülekezet életét, a bibliaórákat. Pünkösdhétfőn például a lakótelep kedvelt Csiga parkjában tartják a szabadtéri programjukat. – Fontos a gyülekezetünknek, hogy láthatók legyünk, szeretnénk minél inkább kilépni a lakótelep életterébe – fogalmaz Kovács Dia, aki maga is vidékről költözött férjével a lakótelepre. Azóta született egy kisgyermekük is, és mivel a másfél, kétszobás panellakások előbb-utóbb kicsinek bizonyulnak a gyarapodó családoknak, ők is arrébb költöztek néhány száz méterrel. Alkalmaik hívószava a gyerekbarát szemlélet: ugrálóvár, buborékfújás, kézműveskedés, játszótér, rengeteg fa, fű, bokor és cinkék éneke várja azokat, akik ellátogatnak a pünkösdhétfői programjukra. Negyven-ötven ember fordul meg az istentiszteleteken, de számos, a hitoktatásban részt vevő fiatalt is elérnek – meséli a fiatal, teológiát végzett családanya.

Mi az, ami a közösséghez hívja az itt lakókat egy olyan lakótelepen, ahol évtizedeken keresztül nem volt jellemző a szervezett hitélet – kérdezzük. Kovács Dia szerint maga az evangélium. – Közösségünk átmeneti térként is szolgál, ezért törekszünk arra, hogy könnyű legyen hozzánk kapcsolódni és adott esetben továbbmenni innen – adja meg a választ az édesanya. Pünkösdhétfőn délelőtt dicsőítéssel kezdődnek a programok, zenei együttesek váltják egymást, majd gyerekbarát igei üzenetet mond Szabó István, a közösség lelkipásztora.

– Az apostolok a világ első pünkösdjén bezárkózva, félelemmel telve várakoztak. Amikor a Szentlélek kitöltetett, kiléptek a tömeg elé, és úgy hirdették az evangéliumot – utal a pünkösd lelki üzenetére Kovács Dia, akinek ez az egyik legkedvesebb ünnepe. – A Szentlélekre talán kevesebb figyelem jut, viszont nagyon fontos tagja a Szentháromságnak. Ő adja nekünk a lelkesedést, a tüzet, a szelet a vitorlánkba. Emlékeztet arra, hogy ne csak értelemmel próbáljuk meg felfogni az evangéliumot, hanem adjuk át, nyissuk meg magunkat – hívja fel a figyelmet az ünnep jelentőségére.

Hasonlóan a József Attila lakótelephez, Budapest egy másik kerületében, Újpalotán is a hatvanas években tették le a panelrengeteg első alapkövét. Ebben a városrészben sem volt református templom egészen addig, amíg a kétezres években a pestújhely-újpalotai közösség kezdeményezésére el nem kezdődött formálódni az itteni missziós gyülekezet. Ma már, ha az Újpalotai Református Egyházközséget keressük, a modern templomépítészet egyik szép példáját találjuk itt: nem csoda, építője Alvar Aalto építész munkásságában is elmélyedt.

Megérkezve ide, hatalmas, nyitott, átlátható, világos terek fogadják a látogatót. A templomépületben több közösségi helyiség is helyet kapott, szükség is van rájuk, hiszen sok aktív gyülekezeti csoport működik itt a baba-mama körtől kezdve az ifjúsági klubokon és a házaskörön át egészen a zenészekig. Az istentiszteleteknek helyet adó templomtérben a legkorszerűbb technikai feltételek segítik a zenei szolgálatot, éppen ezért találta ki a basszusgitáros presbiter, Sápi Zoltán, hogy pünkösdhétfő délután bárki kérhessen egy dicsőítő éneket a kedve szerint, amit el is játszanak a gyülekezet zenészei.

– Szeretnénk, ha mindenki elmondaná, hogy mit jelent neki az adott ének, így jobban megismerhetjük egymás lelki gondolkodását – avat be nem titkolt szándékukba a presbiter. A résztvevők előre megkapták a 199 darabból álló hosszú listát, amit a zenekar jól ismer, a kivetítőn pedig láthatják majd az adott ének szövegét, így bárki csatlakozhat a programhoz. Főleg keresztyén szövegű mai zenék hangoznak majd el. Pünkösdi üzenetként élik meg, hogy az egymás után megszólaló énekek hangulata ott, a helyszínen formálódik majd, „ahogy a szél fúj”. – Várjuk azt, hogy a Szentlélek hogyan irányítja ezt – fogalmaz Sápi Zoltán.

Nem csak zenés programot terveznek, imádságra, beszélgetésre is alkalmat ad ez az összejövetel. Ebben a gyülekezetben az istentiszteleteken is fontos szerep jut ezeknek a daloknak és az élőzenének basszusgitárral, dobbal. Elektromos szintetizátoruk bármilyen orgona hangszínét képes élethűen imitálni, így a hagyományos református énekek sem maradnak ki a liturgiából, noha ebben a templomban sípos orgona nem épült.

Géczy Katalin zenetanár, kórusvezető egyengeti a gyülekezet zenei életét, maga is írt számos keresztyén lelkületű zeneművet. – Katalinnal jó harminc éve gitározunk együtt – emlékezik vissza az egyébként orvosként dolgozó Sápi Zoltán. – A basszusgitár nem szólisztikus hangszer, ennek ellenére én nagyon szeretem, mert gyönyörűen alátámasztja az énekeket. Tizenöt éve kezdtem el játszani rajta – mondja a presbiter, aki tevékeny közösségi ember.

Hogy ő milyen éneket választ? A Légy a szívem ura kezdetű dalt kéri, mert – mint mondja – kettős koszorúérműtéttel a háta mögött hite és hálája megkérdőjelezhetetlen az Úrnak. – Számomra mindig első helyen álltak a lelki dolgok. Tizennyolc éves koromban tértem meg, és annak ellenére, hogy orvosként és az élet számos területén is elfoglalt vagyok, nekem mindig a gyülekezeti élet volt a legfontosabb – fogalmaz Sápi Zoltán.

Az elmúlt tíz évben Budapest vonzáskörzetének egyik legnépszerűbb városában, Gyömrőn is egyre több fiatal család találja meg a helyét a református gyülekezetben. Nemcsak azért, mert gyermekbarát parókia, igei alkalmak és istentisztelet várja őket, hanem mert számos közösségi program köti össze az itt élőket: nagypénteki közös úrvacsora és szeretetvendégség, húsvéthétfői morzsaparti, anyák napi csajos kávézás áldással vagy éppen az idén már tizedik alkalommal megrendezett pünkösdi tóparti piknik.

Váradi Júlia 2013-ban költözött családjával Gyömrőre, azóta tagja a református gyülekezetnek. Mint a legtöbb gyömrői lakos, ők is szívesen töltik a szabadidejüket a különleges természeti értékkel bíró tőzeges tónál. És ha már látszik innen a régi temetődombra, az évszázados kövekre épült, karcsú tornyú református templom, akkor miért ne tartanának itt pünkösdhétfőn szabadtéri istentiszteletet, amit aztán jókedvű piknikezés követ?! – Platós autókkal néhányan leszállítjuk a nagyobb dolgokat, felállítjuk a sátrat, viszünk le játékokat, plédeket, átöltözünk, és reggel tíz órakor már mindenki ott van az istentiszteleten – meséli Váradi Júlia. Közvetlenül a víz melletti, szélesebb, füves részen hirdeti az Igét Csűrös András lelkipásztor. – Jeleztük a horgászegyesületnek, hogy idén is számítsanak ránk: ilyenkor kicsit odébb húzódnak, de ebből nem szokott gond lenni – jegyzi meg mosolyogva az édesanya.

Az istentisztelet végén előkerülnek az otthonról hozott finom falatok is: fasírt, kencék, muffin. Általában házi finomságok vannak az asztalokon, de ha valaki idő hiányában nem tud készíteni semmit, örülnek a bolti aprósüteménynek is. – Beszélgetünk, jól érezzük magunkat, és a reggeli sokszor átcsap ebédbe – avat be Váradi Júlia a gyömrői pünkösdölésbe.

A pünkösdhétfői alkalmakban talán éppen ez a közös: a gyülekezetek nem bezárkózni akarnak, hanem jelen lenni – parkban, tóparton, lakótelepen, egymás között.