Rendezvényt szervezett a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) az önkéntesség nemzetközi világnapja alkalmából, hogy kifejezze elismerését a szervezet munkáját támogató önkénteseknek. Az esemény az MRSZ Missziói Központjában zajlott, megható pillanatokkal, inspiráló előadásokkal és díjátadóval.
Nagy Gábor, az MRSZ ügyvezető igazgatója
A rendezvény alaphangulatát Iván Barna lelkipásztor nyitógondolatai adták meg, aki egy kedvenc bibliai történetével illusztrálta az önkéntesség lelki hátterét. Ezt követte Nagy Gábor köszöntője. Az ügyvezető igazgató beszédében emlékeztetett az önzetlen segítségnyújtás fontosságára, kiemelve, hogy az alapítvány nem is lehetne színes az önkéntesek nélkül, akik nagylelkűen egészítik ki az erőforrásaikat. Azt is hozzátette, fontos, hogy meg tudják köszönni a munkájukat.
– Kinek mit jelent az idegen? – tette fel a kérdést előadása elején Nagy Bercel, aki az önkéntesség mélyebb jelentőségét boncolgatta. A mentálhigiénés szakember szerint az önkénteskedés lényege az, hogy idegenek segítenek idegeneknek, miközben maguk is idegenekkel dolgoznak együtt. Ez a folyamat azonban többet hoz létre, mint egyszerű segítségnyújtást: közösséget épít. Rájövünk, hogy nem is vagyunk idegenek egymásnak, hanem testvérek, akiket a bizalom és a közös cél kapcsol össze. Ezt követően Nagy Bercel megosztotta a hallgatósággal egy gyermekotthonban végzett önkénteskedése során szerzett tapasztalatait.
Bartal Anna Mária projektvezető a vállalati önkéntesség felépítésén és fejlődésén túl az önkéntesség fogalmáról és jellemzőiről tartott előadást. Informatív prezentációjában az önkéntes munka fontosságát emelte ki, hangsúlyozva, hogy ezzel még inkább kézzelfoghatóvá válik a sok időadomány értéke.
Az előadásokat követően Czibere Károly kuratóriumi elnök köszöntötte az önkénteseket. Beszédében kiemelte, hogy az önkéntesség a felismeréssel kezdődik: – Ez az, amikor én magamtól felismerem a másik nyomorúságát, szolidaritást vállalok vele és odamegyek hozzá. Fölismerem, hogy az árvíz valakit veszélyeztet, és odamegyek hozzá. Fölismerem, hogy Kárpátalján baj van, és odamegyek imádkozni velük.
Az esemény a díjátadóval folytatódott, ahol azok az önkéntesek részesültek elismerésben, akik kiemelkedő munkát végeztek. Melegétel-osztásért, áruházi adománygyűjtésért, ingatlanmentési feladatokért, idősek látogatásáért és egyéb területeken tett értékes segítségnyújtásukért fejezte ki az MRSZ a háláját. A menekültszolgálat munkáját segítők – legyen szó adminisztrációs feladatokról, programok szervezéséről – nagyban hozzájárultak az otthonukat elhagyni kényszerülő családok megsegítéséhez. Tették mindezt odafigyeléssel, empátiával és szeretettel – hangsúlyozta Dobis-Lucski Zsófia, az MRSZ kommunikációs vezetője. Az önkéntesek között voltak telefonos és internetes lelkigondozást nyújtó személyek, akik meghallgatják és Krisztus felé terelik azokat, akik mélypontra jutottak az életükben. Az eseményen sok szociális és adománykoordinációs szolgálatot támogató önkéntes is jelen volt.
Kovács András Gyula nyugdíjazott bíró, aki leginkább jogi szövegek értelmezésében és írásában segít, elmondta, hogy semmiféleképp sem az itt kapott háláért teszi, amit tesz. Horváth Leila fiatal debreceni önkéntes 19 éves létére fontos tagja a szeretetszolgálatnak. Elmesélte, hogy ifjúsági programokon gyerekekkel foglalkozik, ami kikapcsolódást jelent számára, ugyanakkor kihívást is jelentenek ezek neki visszahúzódó természete miatt. Leila elárulta, hogy erős motivációját az önkénteskedésre saját múltjából nyeri: – Az motivált, hogy amikor gyerek voltam, nekem is nehéz volt a beilleszkedés, mert introvertált voltam, másrészt nekünk se volt mindig biztos az anyagi helyzetünk, és miután az stabilizálódott, jó volt segíteni másoknak.
Leilához hasonlóan a díjazottak közül mindenkinek megvan a saját mozgatórugója, ami arra sarkallja, hogy segítsen másokon. A miérteknek valójában nincs is akkora jelentősége. Ami számít, hogy az emberekben él a segíteni vágyás, és így a segítségnyújtás során újabb közösség alakulhat ki.