„Áldja meg őt az Úr” Ruth 2
1 Volt Naominak a férje után egy rokona, név szerint Bóáz, egy jómódú ember Elímelek nemzetségéből. 2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedegetni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom! 3 El is ment, és kiérve a mezőre szedegetni kezdett az aratók után. Történetesen az Elímelek nemzetségéből való Bóáz szántóföldje volt az. 4 Éppen akkor ment ki Bóáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az Úr legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az Úr! 5 Majd megkérdezte Bóáz attól a legénytől, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez a fiatalasszony? 6 A legény, az aratók felügyelője ezt felelte: Egy móábi fiatalasszony, aki Naomival tért vissza Móáb mezejéről. 7 Azt kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset. 8 Bóáz ekkor azt mondta Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgálóleányaim nyomában! 9 Tartsd szemmel a mezőt, mikor hol aratnak, és haladj az asszonyok után! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek. 10 Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Bóáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél? Hiszen én idegen vagyok! 11 Bóáz így válaszolt neki: Elbeszélték nekem részletesen mindazt, amit anyósodért tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. 12 Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. 13 Ruth pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram! Megvigasztaltál engem, és szívélyesen beszéltél velem, pedig én még csak a szolgálóleányaid közé sem tartozom! 14 Az evés idején azt mondta neki Bóáz: Jöjj közelebb, vegyél a kenyérből, és mártsd falatodat az ecetes lébe! Ő tehát leült az aratók mellé. Bóáz pörkölt gabonával kínálta, ő pedig evett, jóllakott, sőt még maradt is neki. 15 Azután fölkelt tovább szedegetni. Bóáz pedig megparancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, ne bántsátok érte! 16 Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedje föl, és meg ne szidjátok! 17 Így szedegetett a mezőn egész estig. Amikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy vékára való árpa lett. 18 Fölvette, és bement a városba. Megmutatta az anyósának, amit szedegetett. Azután elővette és odaadta neki azt is, amit meghagyott, miután jóllakott. 19 Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Bóáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam. 20 Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az Úr, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzátartozónk ez az ember, a legközelebbi rokonaink egyike. 21 A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást. 22 Naomi ezt mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, leányom, ha az ő szolgálóleányaival jársz, akkor nem bántanak más mezőn. 23 Ruth tehát Bóáz szolgálóleányainak a nyomában járva szedegetett, amíg be nem fejeződött az árpa és a búza aratása. De az anyósánál lakott.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Boáz jóindulatú viselkedésén keresztül megmutatkozik Isten gondviselése. Megmutatkozik, hogy Isten uralma alatt, Isten népében mennyire más az élet, mint a világban a pogányok között. Nekünk, keresztyéneknek is ez a szép hivatásunk, hogy életünkön át ragyogjon fel Isten jósága, s meglássák az emberek, hogy Isten népében, az Anyaszentegyházban mennyivel jobb élni, mint azon kívül. Most, nemzeti ünnepünkön pedig eszünkbe juthat az a feladat is, hogy mi, hívő emberek Isten iránti engedelmességünkkel, szeretettünkkel az egész társadalmat is áthathatjuk, s ha ezen igyekszünk, s ha ez sikerül, akkor nemcsak személyes életünk, hanem egész országunk is Isten áldásaiban élhet.
RÉ21 168 RÉ 257 • Zsolt 4
Esti ének | 695 | Néked, mennyei Atyánk, hálát adunk
„Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek…” Róm 1,18–32
18 Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, 19 mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. 20 Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, 21 mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre. 22 Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek, 23 és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. 24 Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. 25 Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. 26 Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, 27 ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban. 28 És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik. 29 Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, 30 rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, 31 kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. 32 Ezek ismerik ugyan Isten igazságos rendjét, amely szerint halálra méltók, akik ilyeneket tesznek; mégis nemcsak teszik ezeket a dolgokat, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket tesznek.
Az Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata
(22) „Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek…” (Róm 1,18–32)
A TikTokon Platón vagy Arisztotelész nem lenne népszerű. Talán a Thalész-tételt el lehet még mondani, közben valami vicces figurának öltözve. Ma a bolond lett a bölcs, és a bölcs lett a bolond – meglátszik ez az anyagi megbecsülésen is. A régész kevesebbet keres, mint az ásatáson vele dolgozó kubikos. Mindenhol a könnyű pénzszerzést magasztalják, jobb esetben a tudást. De hol van a bölcsesség? Hányszor járunk mi is úgy, hogy bölcset akarunk szólni, és bolondság lesz belőle! Hányszor vagyunk inkább bolondok, mintsem bölcsek. Hallgatunk, amikor szólni kellene, és szólunk, amikor a bölcs néma. Jézus történeteiben a legokosabbak, legolvasottabbak többsége nem nyitja meg a szívét Krisztusnak; ellentétben a vakokkal, az egyszerű halászokkal, a „zárójelbe tett” asszonyokkal, a kétes hírűekkel. Az idős írástudók helyett a fiatal halászok állnak Krisztus oldalán. A bölcsesség nem korral jár Az életünkben Isten félelme, tekintélye ad bölcsességet. A szembesülésünk élettel és halállal. Nem a tapasztalat, hanem a hitben járás lesz áldássá. Sok bölcs fiatalt és bolond időset ismerhetek, de számos bölcs időset és bolond fiatalt is. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, Isten ismerete. A Szentlélek megismerése, elfogadása segít nekünk, hogy saját bolondságunkkal felhagyva elfogadjuk a másik ember bolondozásait, és tudjuk őt szeretni.
