„Mi történt, leányom?” Ruth 3
1 Egyszer azt mondta neki az anyósa, Naomi: Leányom, majd én keresek neked otthont, ahol jó dolgod lesz. 2 Nézd csak: Bóáz, a rokonunk, akinek a szolgálóleányaival voltál, ma éjjel árpát tisztít a szérűn. 3 Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat, és menj le a szérűre! Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt, amíg be nem fejezte az evést és az ivást! 4 Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol lefekszik, azután menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda! Ő majd megmondja neked, hogy mit csinálj. 5 Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt, amit mondasz. 6 Le is ment a szérűre, és mindent úgy csinált, ahogyan az anyósa parancsolta. 7 Bóáz evett, ivott, és jól érezte magát; azután elment, lefeküdt a garmada szélén. Ruth ekkor odalopódzott, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt. 8 Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor vette észre, hogy egy asszony fekszik a lábánál. 9 Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a te szolgálóleányod. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálóleányodra, mert te vagy a legközelebbi rokonunk! 10 Ekkor azt mondta Bóáz: Áldjon meg az Úr, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint korábban, mert nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. 11 Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy. 12 Igaz ugyan, hogy közeli rokon vagyok, de van egy nálam közelebbi rokonod is. 13 Maradj itt éjszakára, és ha holnap az vállalja érted a rokoni kötelezettségét, hát vállalja! De ha nem akarja vállalni érted a rokoni kötelezettséget, akkor, az élő Úrra mondom, én vállalom! Feküdj hát itt reggelig! 14 Visszafeküdt hát a lábához reggelig. De fölkelt, mielőtt az emberek fölismerhették volna egymást, mert Bóáz úgy gondolta: Ki ne tudódjék, hogy ez az asszony idejött a szérűre! 15 Akkor ezt mondta: Add csak a rajtad levő nagykendőt, és tartsd ide! Ő odatartotta, Bóáz pedig kimért hat mérték árpát, és feladta a vállára; ő maga pedig bement a városba. 16 Amikor Ruth hazaért az anyósához, az megkérdezte: Mi történt, leányom? Ő pedig elbeszélte neki mindazt, amit a férfi vele tett, 17 majd ezt mondta: Ezt a hat mérték árpát adta nekem ezekkel a szavakkal: Ne menj üres kézzel az anyósodhoz! 18 Naomi akkor azt mondta: Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg végére nem jár még ma ennek a dolognak.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Naomi és Boáz „megoldják” Ruth életét. Megmondják neki, hogy mit kell csináljon. Mi nem szoktuk szeretni, amikor mások ilyen szinten irányítják az életünket. Ruth azonban megtett mindent, amit az anyósa parancsolt, és helyrejöttek a dolgok. Ruth bízott Naomiban, mert szerette. Ha mi tudunk így bízni Istenben, és meg tudjuk tenni, amit ő parancsol, a mi életünk dolgai is rendbejönnek.
RÉ21 157 RÉ 254
Zsoltárdicséret | 161 | Erős várunk nekünk az Isten
„…nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz?” Róm 2,1–16
1 Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amiben mást megítélsz, abban önmagadat ítéled el, hiszen ugyanazokat teszed, miközben ítélkezel. 2 Azt pedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket tesznek. 3 Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől? 4 Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz? 5 Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül haragot gyűjtesz magadnak a harag napjára, amikor Isten kihirdeti igaz ítéletét. 6 Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: 7 azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad, 8 azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a gonoszságnak engednek, haraggal és bosszúállással fizet majd. 9 Gyötrelem és szorongattatás vár minden emberi lélekre, aki a rosszat cselekszi, először a zsidókra, majd pedig a görögökre; 10 viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. 11 Mert Isten nem személyválogató. 12 Akik ugyanis a törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek majd el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azokat a törvény alapján sújtja majd az ítélet. 13 Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni. 14 Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt. 15 Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik, melyek hol vádolják, hol felmentik őket 16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek titkait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.
Az Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata
(4) „…nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm 2,1–16)
Az igeszakasz azzal szembesít bennünket, hogy mindannyian bűnösök vagyunk. De Isten nem éri be ennyivel. Ebből az alapállapotból akar minket kiváltani, ezért váltott meg minket Krisztus. Isten igazságos ítélete mindenkihez elérkezik. Isten mégis megtérésre hív. Mégis úgy döntött, megkönyörül rajtunk. Isten mégis a jóságára támaszkodik. Mégis ösztönöz minket, pedig annyi minden demotiválhatna! Isten hosszútűrő, és mindenkit hív, hiszen az Úr nem személyválogató. A megtérés a bűnbánatból ered, amikor szembesülünk önmagunk kicsinységével és Isten végtelen jóságával. Az Isten kegyelmével való találkozás közben viszont ez az igeszakasz felhívja a figyelmet a cselekedeteink fontosságára. Nem lehet csak „papolni”, miközben tetteink álságosak és gonoszak. Az egyháznak világítania kell a világban – ezt pedig az evangélium hirdetésével teszi. Ám az evangéliumot nem csak a szószékről hirdetjük, annál inkább a tetteinkkel, az egymáshoz való viszonyulásunkkal. Boldog az a közösség, amely gyümölcsöt terem, mert akkor még élet van benne!
