„Ha vállalod a rokoni kötelezettséget, vállald” Ruth 4
1 Bóáz odament a városkapuhoz, és leült. És amikor arra ment az a közeli rokon, akiről Bóáz beszélt, ezt mondta: Kerülj erre, ülj ide, testvérem! Az odament, és leült. 2 Azután maga mellé vett Bóáz tíz embert a város vénei közül, és ezt mondta: Üljetek ide! És azok leültek. 3 Ekkor azt mondta Bóáz a legközelebbi rokonnak: Naomi, visszatérve Móáb mezejéről, el akarja adni azt a szántóföldet, ami a rokonunk, Elímelek birtokrésze volt. 4 Azt gondoltam, hogy tudomásodra hozom, és megmondom: vedd meg az itt ülők előtt, népem vénei előtt! de ha nem vállalod, mondd meg nekem, hadd tudjam! Mert rajtad kívül nincs más közeli rokon, utánad már én következem. Ő így szólt: Vállalom. 5 De Bóáz ezt mondta: Amikor a szántóföldet megveszed Naomitól, a móábi Ruthot, az elhunyt feleségét is el kell venned, hogy az elhunyt nevét fenntartsd az örökségében. 6 Erre a legközelebbi rokon azt felelte: Azt nem tudom magamra vállalni, mert akkor a saját örökségemet teszem tönkre. Vállald magadra az én rokoni kötelezettségemet, mert én nem tudom vállalni! 7 Régente Izráelben úgy erősítettek meg minden rokoni kötelezettséggel vagy cserével kapcsolatos ügyet, hogy az egyik fél lehúzta a saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt a hitelesítés módja Izráelben. 8 Akkor tehát a legközelebbi rokon azt mondta Bóáznak: Vedd meg te magadnak! Majd lehúzta a saruját. 9 Ekkor azt mondta Bóáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok a tanúim, hogy én ma megvettem Naomitól mindazt, ami Elímeleké volt, és mindazt, ami Kiljóné és Mahlóné volt. 10 Sőt a móábi Ruthot, Mahlón feleségét is feleségül veszem, hogy fenntartsam a meghaltnak a nevét örökségében, hogy ki ne vesszen a meghaltnak a neve testvérei közül lakóhelyének a kapujából. Ti vagytok most ennek a tanúi. 11 A kapuban levő egész nép ezt mondta a vénekkel együtt: Tanúk vagyunk! Adja az Úr, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyarapodjál Efrátában, legyen híres a neved Betlehemben! 12 Legyen olyan a házad, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának, annak az utódnak a révén, akit majd az Úr ad neked ettől a fiatalasszonytól! 13 Így vette el Bóáz Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és az Úr megadta neki, hogy teherbe essen, és fiút szült. 14 Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az Úr, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! 15 Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öregkorodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál. 16 Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és ő lett a dajkája, 17 úgyhogy a szomszédasszonyok, amikor nevet adtak neki, azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ő volt Dávid apjának, Isainak az apja. 18 Ez Pérec nemzetsége: Pérec nemzette Hecrónt, 19 Hecrón nemzette Rámot, Rám nemzette Ammínádábot, 20 Ammínádáb nemzette Nahsónt, Nahsón nemzette Szalmónt, 21 Szalmón nemzette Bóázt, Bóáz nemzette Óbédot, 22 Óbéd nemzette Isait, Isai pedig nemzette Dávidot.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
A „közeli rokonnak” az örökségből csak a föld, a pénz, a haszon kellene. Ennek az embernek még a neve sem maradt fenn. Boáz számára a szeretet a fontos, a házasság, a gyermek, s egy család újjáélesztése. Ő vállalja az anyósról, a feleségről és gyermekekről való gondoskodást. S neki nem csak a neve marad fenn, de azt is tudjuk, hogy Jézus családjának is tagja lett, hisz az ő dédunokája lett Dávid, akitől Jézus is származik. Jézus családjához mi is a szeretetünkkel tudunk kapcsolódni.
RÉ21 842 RÉ 167
Napi zsoltár | 42 | Mint a szép híves patakra
„…az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint.” Róm 2,17–29
17 Ha pedig te zsidónak nevezed magadat, aki a törvényre hagyatkozol, és Istennel dicsekszel, 18 és ismered az ő akaratát, és el tudod dönteni, mi a helyes, hiszen megtanultad a törvényből; 19 és meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, a sötétben járók világossága, 20 az oktalanok nevelője, a kiskorúak tanítója, mert tied a törvényben megtestesült ismeret és igazság: 21 ha tehát mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki hirdeted: ne lopj, lopsz? 22 Aki azt mondod: ne paráználkodj, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? 23 Aki a törvénnyel dicsekszel, törvényszegéseddel meggyalázod Istent? 24 Bizony „miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között”, amint meg van írva. 25 A körülmetélkedés valóban használ, ha megtartod a törvényt, de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. 26 Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem számít-e Isten előtt a körülmetéletlensége körülmetéltségnek? 27 És a származása szerint körülmetéletlen is, aki betölti a törvényt, megítél majd téged, aki az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. 28 Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, sem nem az a körülmetélkedés, amely a testen, külsőleg látszik; 29 hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint. Az ilyen dicsérete nem emberektől van, hanem Istentől.
Az Ige mellett – Csűrös András Jakab igemagyarázata
(29) „…az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint.” (Róm 2,17–29)
A XX. században sokat vitatkoztak azon, amit Izrael állam törvényileg leír. Ki a zsidó? De Pál apostol a zsidósággal foglalkozásról gyorsan átevez a keresztyénségről való gondolkozásra. Ki a keresztyén? Aki Krisztushoz tartozik. A jegygyűrű annak a jele, hogy már egymáshoz tartozunk. Már nem engedek mást a közelembe ismerkedés céljából. Aki Krisztushoz tartozik, nem akar más bálványt az életébe. Akinek a szívében ott van a Szentlélek, az bizonyos dolgokra határozottan nemet mond. Boldog hitbeli megtapasztalásom volt, amikor igent mondtam, de még boldogabb, amikor nemet mondhattam valamire! A bűnre, az önzésre, a képmutatásra – arra, amikor valaki a betűt követi, nem a Lelket. Mi, reformátusok sokszor hivatkozunk a betűre – de vajon Lélekkel telt szívvel tesszük? Sok bibliai idézet szerepel egy-egy református templomban, közösségi beszámolóban – de van-e ott ugyanennyi szeretet és megbecsülés? Ahol a Szentlélek van, ott nem elég a Biblia betűje, ott ugyanennyi elfogadás és megbocsátás, Krisztus lelke és lelkülete kell. A gyülekezeteink sem a toronytól és az énekeskönyvtől válnak reformátussá, hanem attól, ami a szívben van. Amit Isten már eleve elkészített számunkra. A gyülekezetünk szívében a Szentléleknek kell lennie. Ő a középpont, nem a „tiszteletes úr”, nem is az aktuális projekt vagy a főgondnok. Hanem Krisztus. Úgy éljünk és imádkozzunk, hogy olyan közösségünk legyen, amelynek a szívében a minket és mindent betöltő Szentlélek legyen.
