„...közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong” Lk 16,19–31
19 Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. 20 Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele, 21 és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. 22 Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23 Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. 24 Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és azzal hűsítse nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. 25 De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. 26 Ezenfelül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. 27 Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához, 28 mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. 29 Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! 30 Ő pedig ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. 31 Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
Megtanulom-e, hogy a gazdagság mivé tehet és a szegénység sem akadálya annak, hogy Istennel békességben lehetek. A gazdag jó példa az elsőre: csupán az élet élvezete a lelkiismeret hiányával, közömbösséggel jár, a másikat észre sem veszem. Lázár pedig kész elfogadni nyomorúságát. Mi általában nem élünk ilyen végletes helyzetben, de mégis vizsgáljuk meg Isten előtt, hogy viszonyulunk a „szegénységünkhöz” és a „gazdagságunkhoz”?
RÉ21 641 • Zsolt 74
Zsoltár vasárnapra | 123 | Tehozzád szemeimet
„Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen öldöklő kardot küldtem.” Ez 21,13–22
13 Így szólt hozzám az Úr igéje: 14 Emberfia, prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram...! Ezt mondd: Kard, kard! Ki van köszörülve, ki is van fényesítve! 15 Ki van köszörülve, hogy vadul mészároljon, ki van fényesítve, hogy villámokat szórjon. Örüljünk-e annak, hogy fiamnak királyi pálcája van, mikor minden fa megveti? 16 Odaadta azt, hogy kifényesítve kézbe fogják. Kiköszörült, kifényesített kard ez, arra való, hogy gyilkos kézbe adják. 17 Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez történik népemmel, Izráel minden főrangú emberével: kardélre hányják őket népemmel együtt. Azért fájdalmadban verd a melledet! 18 Mert megvolt a próbatétel, de mit érünk vele? Ha van is még királyi pálca, elvetik azt, nem marad meg! – így szól az én Uram, az Úr. 19 Te azért, emberfia, prófétálj! Csapd össze a tenyeredet! Kétszeres, sőt háromszoros erejű lesz a kard: halálos sebeket osztó kard ez, nagy öldöklésnek a kardja, amely ott jár közöttük. 20 Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen öldöklő kardot küldtem. Arra készült, hogy villámokat szórjon, ki van fényesítve, hogy öldököljön. 21 Vágj élesen jobb felé, fordulj, és vágj bal felé, amerre csak az éledet fordítják! 22 Akkor én is összecsapom a tenyeremet, és lecsillapodik lángoló haragom! Én, az Úr, megmondtam!
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(20) „Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen öldöklő kardot küldtem.” (Ez 21,13–22)
Ezékiel a kard motívumával folytatja Jeruzsálem ellen mondott ítéletes próféciáját. Míg korábban arról beszélt, hogy a kard (Ez 21,8–10) Istené, ő húzza ki és forgatja, addig itt mintha önálló életre kelne a fegyver. A prófétának ezt kell megszólítania (13; 21). A kard itt Isten emberi eszköze az ítéletben, minden feltételezés szerint Nebukadneccar, a babilóniaiak királya. Az ő feladata Istennek a nép hűtlensége miatti ítéletét kegyetlenül végrehajtani. De a próféta – Isten embere – nem örülhet ennek: a 19. vers „tenyér összecsapása” nem taps, hanem a döbbenet, a megrendülés és részvét kifejeződése. Isten embere meghirdeti az ítéletet, tudja, sőt érvelnie kell annak igazsága mellett, de nem jelenti azt, hogy a kard oldalára áll, tapsikol, és örül a bűn feletti isteni haragnak és a bűnösöket érő bántalomnak. Isten ítélete, még ha jogos és igaz is, nem okozhat kárörömöt: „Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez történik népemmel […]. Azért fájdalmadban verd a melledet!” (17).
