„Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket!” Lk 17,1–10
1 Jézus így szólt a tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. 2 Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson e kicsinyek közül. 3 Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened a testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! 4 És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszatér hozzád ezt mondva: Megbántam – akkor is bocsáss meg neki! 5 Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket! 6 Az Úr ezt válaszolta: Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek. 7 Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! 8 Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál! 9 Vajon megköszöni annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? 10 Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket!” (5) Jézus első tanítványai alázattal ahhoz is Jézus segítségét kérték, hogy hitük növekedhessen. Hitvallási iratunk is bizonyságot tesz erről: „a hit Isten ajándéka”. Tőle kérjük hitünk növelését ahhoz is, hogy készek legyünk megbocsátani másoknak (3) és szolgálni tudjuk a magunk helyén a nagyobb közösséget (10). Már mustármagnyi kicsiny hittel is nagy csodákat kérhetünk Istentől (6).
RÉ21 465 • IÉ Jn 3,14–21 • Zsolt 121
Himnusz böjti időben | 464 | Ó, mi kegyelmes Krisztusunk
Heti zsoltárének | 63 | Isten, te vagy én Istenem
„De ezt ők üres jósolgatásnak tartják, esküvel is bizonygatják. De az Úr majd emlékezteti őket bűnükre, és megfogja őket.” Ez 21,23–37
23 Így szólt hozzám az Úr igéje: 24 Te, emberfia, rajzolj magad elé két utat, amelyen feljön Babilónia királyának kardja: egy országból induljon ki mindkettő! Azután faragj útjelzőt; a város felé vezető út elágazásához faragd! 25 Rajzolj utat, amelyen eljön a kard az ammóni Rabbá ellen meg Júda és az erődített Jeruzsálem ellen! 26 Mert odaáll Babilónia királya a válaszútra, a két út elejére, hogy jósoltasson, megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat. 27 A jóslat jobb felé mutat, Jeruzsálem felé. Faltörő kosokat helyez el, gyilkos parancsra nyitja száját, harsány harci kiáltást hallat, faltörő kosokat helyez el a kapukkal szemben, sáncot emel, és ostromgépeket épít. 28 De ezt ők üres jósolgatásnak tartják, esküvel is bizonygatják. De az Úr majd emlékezteti őket bűnükre, és megfogja őket. 29 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel bűnötöket nem tudjátok feledtetni, hisz lelepleződik hűtlenségetek, és kiderül, hogy minden tettetek csupa vétek: mivel nem tudjátok ezt feledtetni, kézre kerítenek titeket! 30 Neked pedig, te gyalázatos bűnös, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején, 31 ezt mondja az én Uram, az Úr: Félre a süveggel, le a koronával! Nem marad úgy semmi, ahogyan most van! Legyen a magas alacsony, és legyen az alacsony magas! 32 Rommá, rommá, rommá teszem a várost, amilyen még nem volt – míg el nem jön az, akié az ítélet, mert végül majd neki adom! 33 Te, emberfia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja az én Uram, az Úr az ammóniakról és gyalázkodásukról...! Ezt mondd: Kard, kard! – amely ki van húzva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen, és villámokat szórjon! 34 Mivel téged hiábavaló látomásokkal és hazug jóslatokkal ámítanak, hogy odatesznek téged a gyalázatos bűnösök nyakára, akiknek eljön a napja az utolsó bűntett idején: 35 térjen vissza a kard a hüvelyébe! Teremtésed helyén, származásod földjén ítélkezem fölötted! 36 Kiárasztom rád bosszús haragomat, viharként török rád haragom tüzével; vad indulatú emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak. 37 A tűz martaléka leszel, véredet fölissza a föld, nem is fognak rád emlékezni! – Én, az Úr, megmondtam!
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(28) „De ezt ők üres jósolgatásnak tartják, esküvel is bizonygatják. De az Úr majd emlékezteti őket bűnükre, és megfogja őket.” (Ez 21,23–37)
Ezékiel újabb prófétai jelképes cselekedetre, „performanszra” kap megbízást az Úrtól. Két elágazó utat kell a porba rajzolnia, és egy útjelzőtábla-szerűséget faragnia az elágazásukhoz. Jeruzsálem mellett ugyanis az ammóni Rabbá is fellázadt a babilóniaiak ellen. A „kard”, Nebukadneccar király mindkét városállam ellen megindul megtorló hadjáratára. De az útelágazásnál Jeruzsálem ellen fordul majd. Megkérdezi erről saját jósait, a pogány jóslatok Jeruzsálemet jelölik meg első célpontként. A jeruzsálemiek ezt „üres jósolgatásnak” tartják. Más esetben jól is tennék, hogy nem hallgatnak a pogány jósok szavára, de itt Isten Ezékiel által is megüzeni nekik, nem volt üres a jövendőmondás: Isten ítéletének eszköze, a babiloni király ellenük fordul. Isten a pogány jósokat is felhasználta arra, hogy Nebukadneccart irányítani tudja? Annak, aki mindent kézen fogva tart, ez is hatalmában van, nem foszthatjuk meg őt ennek lehetőségétől sem. A jeruzsálemiek számára azonban enélkül is egyértelművé kellett volna már válnia: Isten hűtlenségük ellen megnyilvánuló ítéletét nem kerülhetik el: „az Úr majd emlékezteti őket bűnükre” (28). Fel és el kellene ismerniük bűnös voltukat: „lelepleződik hűtlenségetek, és kiderül, hogy minden tettetek csupa vétek” (29). Gyakran megromlott emberi természetünk hiábavaló takargatása zár el bennünket Isten kegyelmének megtapasztalásától.