„…amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent” Lk 17,11–19
11 Amikor Jézus úton volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. 12 Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, 13 és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! 14 Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak. 15 Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. 16 Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. 17 Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? 18 Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? 19 És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„…amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent” (15). Hit kellett ahhoz, hogy ez a tíz ember Jézushoz jöjjön gyógyulásért (13). Közülük kilencen megelégedtek a testi gyógyulással. Aki „visszatért” Jézushoz, átélhette teljes élete gyógyulását is: „a hited megtartott téged” (19). Ha Jézus előtt hálaadással leborulunk (16), őt Isten Fiának valljuk, akkor kegyelemből megkapjuk az üdvösségre megtartatást.
RÉ21 204
Könyörgés böjti időben | 466 | Atyám, kegyelmezz
„Akarsz-e ítéletet mondani a vérontó város fölött? Akkor szembesítsd minden utálatos tettével…” Ez 22,1–22
1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Akarsz-e ítélkezni, emberfia? Akarsz-e ítéletet mondani a vérontó város fölött? Akkor szembesítsd minden utálatos tettével, 3 és mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Ennek a vérontó városnak eljön az ideje, mert bálványokat készített a maga vesztére, és tisztátalan lett. 4 A vér, amelyet kiontottál, vétkessé tett, és bálványaid, amelyeket készítettél, tisztátalanná tettek. Te vagy az oka, hogy közel van már a napod, elérkeztél esztendeid végéhez. Ezért gyalázatossá teszlek a népek előtt, és csúffá teszlek minden országban. 5 Csúfolni fognak téged közel és távol, te rossz hírű, te sokat viszálykodó! 6 Íme, Izráel összes fejedelme annyi vért ontott, amennyit csak bírt. 7 Apjukat és anyjukat gyalázták országodban, a jövevényt zsarolták, az árvát és az özvegyet nyomorgatták. 8 A szent dolgokat semmibe vetted, és szombatjaimat meggyaláztad. 9 Rágalmakat terjesztettek országodban, hogy vért onthassanak; a hegyeken bemutatott áldozatból ettek, fajtalanságokat követtek el. 10 A fiúk apjuk feleségével háltak. Erőszakoskodtak a tisztulásban levő nővel. 11 Volt, aki a más feleségével követett el fajtalanságokat, volt, aki a saját menyét gyalázta meg galádul; olyan is volt, aki a húgával, saját apja leányával erőszakoskodott. 12 Hagyták magukat megvesztegetni országodban, hogy vért onthassanak. Kamatot és uzsorát szedtél, felebarátaid rovására nyerészkedtél, zsarolva őket, engem pedig elfelejtettél! – így szól az én Uram, az Úr. 13 Azért én majd összecsapom a kezemet nyerészkedésed miatt, amelyet elkövettél, és a vérontás miatt, amely országodban történt. 14 Lesz-e elég bátorságod, lesz-e elég erőd akkor, amikor majd elbánok veled? Amit én, az Úr, mondok, azt meg is teszem! 15 Szétszélesztelek majd a népek közé, és szerteszórlak az országokba; véget vetek országodban a tisztátalanságnak! 16 Gyalázatos leszel a népek előtt; akkor majd megtudod hogy én vagyok az Úr. 17 Így szólt hozzám az Úr igéje: 18 Emberfia! Izráel háza salakká lett számomra: a réz, az ón, a vas és az ólom a kemencében ezüstsalakká lett. 19 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel mindenestül salakká lettetek, összegyűjtelek benneteket Jeruzsálembe. 20 Ahogyan összegyűjtik az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot és az ónt a kemencébe, és felszítják a tüzet alatta, hogy megolvasszák, úgy gyűjtelek össze benneteket lángoló haragomban, kemencébe raklak, és megolvasztalak benne. 21 Összeszedlek benneteket, felszítom ellenetek haragom tüzét, és megolvasztalak benne. 22 Ahogyan megolvad az ezüst a kemencében, úgy fogtok megolvadni Jeruzsálemben. Amikor kitöltöm rajtatok haragomat, majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(2) „Akarsz-e ítéletet mondani a vérontó város fölött? Akkor szembesítsd minden utálatos tettével…” (Ez 22,1–22)
„Nem ismer sem Istent, sem embert.” Ezt a közmondást olyan emberek kapcsán szoktuk hangoztatni, akik önzők, önérvényesítők, átlépnek másokon saját céljaik elérése érdekében. A mondás azon élettapasztalatból származhat, amely felfigyelt az Istenhez és az embertársainkhoz fűződő viszonyulásunk közötti szoros összefüggésre. Aki Istent nem ismeri el maga felett hatalomként, azt semmi nem tartja vissza attól, hogy embertársaival való kapcsolatát ne a számítás és önzés határozza meg. Ez igaz az egyénre, a közösségekre, a társadalomra is. Egy ilyenfajta kisiklott társadalom képét festi meg Ezékiel Jeruzsálem kapcsán. Nem ismerik – mert el- és kifelejtik – az Istent, ezért a világ, amelyet maguk körül teremtenek, az emberi önzésen és önérvényesítésen alapul, kegyetlen és élhetetlen, ahol az erősebb és gazdagabb joga uralkodik. Kizsákmányolás anyagi és szexuális téren (7, 10, 11). Tiszteletlenség, rágalmazás, megvesztegetések, nyerészkedés, zsarolás (12–13). Mondhatnánk: modern bűnök. De a bűn is örök. Mi az oka ennek? Az, hogy „...engem pedig elfelejtettél! – így szól az én Uram, az Úr.” (12)
