„Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak…?” Lk 18,1–8
1 Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. 2 Így szólt: Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. 3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben! 4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5 mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül. 6 Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! 7 Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? 8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak…?” (7) Milyen nagy kegyelem és kiváltság, hogy Jézusban Isten bennünket is kiválasztott arra, hogy népének tagjai legyünk! Őrizzük meg, ápoljuk és erősítsük a vele való kapcsolatunkat rendszeres imádkozás által (1). Ha a „hamis” emberi kapcsolatok körében is létezik, hogy valaki a másik kitartó kérése miatt segít (5), mennyivel inkább gondoskodik rólunk a bennünket szerető mennyei Atyánk!
RÉ21 334
Könyörgés böjti időben | 472 | Jöjj, szabadíts meg
„Oholá azonban ismét parázna lett, noha már a feleségem volt.” Ez 23,1–21
1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Volt két asszony, egy anya lányai. 3 Paráznaságból éltek Egyiptomban, már ifjúkorukban paráznák voltak. Ott tapogatták a mellüket, ott szorongatták szűzies keblüket. 4 Az idősebbik neve Oholá volt, a húgáé Oholíbá. Aztán az enyéim lettek, fiakat és leányokat szültek. A nevük így értendő: Oholá Samária, Oholíbá pedig Jeruzsálem. 5 Oholá azonban ismét parázna lett, noha már a feleségem volt. Vágyra gerjedt szeretői, az asszírok iránt, akik eljöttek hozzá 6 kék bíborba öltözve: helytartók és elöljárók, kívánatos ifjak mindnyájan, lovasok, harci kocsin járók. 7 Paráználkodott velük, Asszíria válogatott ifjaival és mindazokkal, akik iránt vágyra gerjedt, és tisztátalanná tette magát bálványaikkal. 8 De az egyiptomiakkal sem hagyta abba a paráználkodását, hiszen azok háltak vele fiatal korában; ők is tapogatták szűzies kebleit, és sokat paráználkodtak vele. 9 Ezért a szeretői kezébe adtam, az asszírok kezébe, akik iránt vágyra gerjedt. 10 Azok kitakarták szemérmét, elvették fiait és leányait, őt magát pedig megölték fegyverrel, és hírhedtté lett az asszonyok között, amikor végrehajtották rajta az ítéletet. 11 Amikor látta ezt a húga, Oholíbá, romlottabb lett nála, mert fölgerjedt a vágya, és még a nővérén is túltett a paráználkodásban. 12 Vágyra gerjedt az asszírok iránt: a helytartók és az elöljárók iránt, akik gyönyörű ruhákban jöttek el hozzá, meg a lovasok és a harci kocsin járók iránt, akik mindnyájan kívánatos ifjak. 13 Láttam, hogy tisztátalan lett; egyformák ők mind a ketten. 14 De ez még tovább ment a paráználkodásban, mert látott férfialakokat a falra vésve, a káldeusok képmását vörös festékkel rajzolva. 15 Ezek övet viselnek a derekukon, kendős turbánt a fejükön; látszik mindnyájukról, hogy tisztek, hasonlók a babilóniaiakhoz, akiknek Káldea a szülőföldje. 16 Amint megpillantotta ezeket, fölgerjedt a vágya irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába. 17 El is jöttek hozzá a babilóniaiak, hogy szeretkezzenek vele, és tisztátalanná tették paráznaságukkal. Amikor tisztátalanná lett miattuk, megundorodott tőlük. 18 Mivel nyíltan paráználkodott, és szemérmetlenül viselkedett, megundorodtam tőle, ahogyan megundorodtam nővérétől is. 19 De ő egyre többet paráználkodott, emlékezve fiatalkorára, amikor Egyiptomban paráználkodott. 20 Olyan szeretők iránt gerjedt vágyra, akiknek a teste feltüzelve olyan, mint a szamaraké, és akkora a hímtagjuk, akár a lovaké. 21 Vágyódott fiatalkori fajtalankodására, amikor még Egyiptomban tapogatták kebleit, szorongatták fiatal melleit.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(5) „Oholá azonban ismét parázna lett, noha már a feleségem volt.” (Ez 23,1–21)
Hóseás próféta volt az első, aki Istennek a zsidó néppel való kapcsolatát férfi és nő kapcsolatához hasonlította, sőt ennek a kapcsolatnak a fordulatait saját házasságával ki is ábrázolta (Hós 1,2; 2,4). Ezékiel is élt ezzel a képpel, amikor Jeruzsálemet a pusztában magára hagyott gyermekként mutatta be, akit aztán megtalálója és gondviselője feleségül is vett (Ez 16). Most az Úr két feleségéről is hallunk: Oholá Samária és az északi országrész, Izráel; Oholíbá pedig Jeruzsálem és dél, Júda szimbólumai. A képsor meghatározó eleme a szexuális szabadosság és az Isten iránti hűtlenség egymás mellé helyezése. A különböző népek istenei úgy fordítják el a zsidók fejét Istentől, ahogyan ezek az idegen férfiak Oholát és Oholíbát rendre elcsábítják férjüktől. Az összehasonlítás eredete: a pogány kultuszok közös jellemzője volt a termékenység kiváltását célzó szexuális cselekmény. A szexualitás megélése cseppben a tenger. Míg Isten a nemiség megélését is az ember javára és örömére, sőt – bármilyen furcsán hangzik is – a maga nagyobb dicsőségére adta, addig az Istentől elforduló ember e téren is „ragadozó”, önző és kizsákmányoló módon léphet fel.
