„…aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik” Lk 18,9–14
9 Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10 Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! 14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„…aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik” (14). A vámszedő nem dicsérte magát, hanem kegyelmet kért Istentől a bűnei miatt (13). Isten szemében emberi kiválóságaink sem elég nagyok ahhoz, hogy azok által kiérdemelhetnénk az örök életet. Csak bűnbánatunkra válaszul tud Isten irgalmat gyakorolni. Ő Jézus halála érdeméért igazít meg bennünket. Egykor majd magához vesz, felmagasztal bennünket, amikor befogad az ő örök országába.
RÉ21 265
Intés böjti időben | 473 | Tisztítsd meg szíved
„Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Mivel te elfelejtettél, és hátat fordítottál nekem, viseld hát fajtalan paráznaságod következményét!” Ez 23,22–35
22 Ezért, Oholíbá – így szól az én Uram, az Úr –, én majd ellened uszítom a szeretőidet, akiktől megundorodtál, és elhozom őket ellened mindenfelől: 23 a babilóniaiakat, az összes káldeust, a Pekódból, Sóából és Kóából valókat meg az összes asszírt velük együtt, a kívánatos ifjakat, a helytartókat és elöljárókat mind, a tiszteket, a kiváló vitézeket meg az összes harci kocsin járót. 24 Fölvonulnak ellened kerekeken gördülő harci kocsikkal, népek tömegével, fölszerelve nehéz és könnyű pajzzsal, sisakban, és körülvesznek téged. Én majd eléjük tárom az ügyedet, és ők saját törvényeik szerint tartanak ítéletet fölötted. 25 Rád zúdítom féltékenységemet, és haragjukban elbánnak veled: orrodat, füledet levágják, ami pedig megmarad belőled, az fegyvertől pusztul el. Elviszik fiaidat és leányaidat, akik pedig megmaradnak, azokat tűz emészti meg. 26 Lehúzzák rólad a ruhát, és elveszik ékszereidet. 27 Véget vetek fajtalankodásodnak és Egyiptomban elkezdett paráználkodásodnak. Nem tekintgetsz rájuk, és Egyiptomra sem gondolsz többé! 28 Bizony, ezt mondja az én Uram, az Úr: Azoknak a kezébe adlak, akiket meggyűlöltél, akiktől megundorodtál. 29 Gyűlöletükben elbánnak veled: elvesznek tőled mindent, amit megszereztél, azután otthagynak csupaszon, meztelenül, kitakarva parázna szemérmedet és fajtalan paráznaságodat. 30 Így bánnak veled, mert paráználkodtál a népekkel, és tisztátalanná tetted magadat bálványaikkal. 31 Nővéred útján jártál, ezért az ő poharát adom a kezedbe! 32 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Ki kell innod a nővéred poharát, a mélyet és öblöset; kinevetnek és kigúnyolnak, mert sok fér bele! 33 Részeg leszel, gyötrelemmel tele, szörnyű borzalom pohara nővérednek, Samáriának a pohara. 34 Ki kell innod, ki kell ürítened! Még a cserepeit is összerágod, és felhasítod vele a melledet. Megmondtam! – így szól az én Uram, az Úr. 35 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Mivel te elfelejtettél, és hátat fordítottál nekem, viseld hát fajtalan paráznaságod következményét!
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(35) „Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Mivel te elfelejtettél, és hátat fordítottál nekem, viseld hát fajtalan paráznaságod következményét!” (Ez 23,22–35)
A nép „hátat fordított” Istennek, ezért éri őket az ítélet, országuk elvesztése és fogságba hurcolásuk. Akinek hátat fordítunk, azt figyelmen kívül hagyjuk. Elválunk tőle, és folyamatosan távolabb kerülünk. Ez folyamat: a „hátat fordítás” kiváltója az elfelejtés. A zsidók azért távolodnak el Istentől, mert elfelejtették, kicsoda. Nem emlékeznek szabadítására, arra, hogyan vezette, őrizte, táplálta őket a pusztában, hogyan adott nekik törvényeket, hogy békében éljenek, hogyan vitte be őket a megígért földre. Elfelejtkeztek arról: Isten jó, a javukat akarja, hogy ő a Szabadító. Talán ezért is fontos, visszatérő elem Ezékielnél a szombatnap megtartásának elmulasztása, hiszen az szabadítóként mutathatta volna be Istent a népnek. Adja az Úr, hogy emlékezzünk azokra a pontokra, amikor átélhettük az ő szabadítását az életünkben. Emlékezzünk, tartsuk számon, beszéljünk róla másoknak – nehogy mi is elfeledkezzünk róla és ezért hátat fordítsunk neki.
