„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket” Lk 18,15–17
15 Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, 16 Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket” (16). Jézus magához hívja a kisgyermekeket, hogy nála átélhessék a szeretetteljes befogadást, megbecsülést, gondoskodást. Ahogy a kisgyermek bízni tud szüleiben – és ahogy már a gyermekek is megismerhetik Jézust, és bízhatnak benne –, úgy kell a felnőtteknek is mindenben bizalommal Istenre hagyatkozniuk. Gyermekek és felnőttek – jöjjünk oda Jézushoz!
RÉ21 724
Könyörgés böjti időben | 467 | Mennynek és földnek nemes teremtője
„Vetett ágyra ültél, előtte terített asztal volt, és az én tömjénemet és olajomat tetted arra.” Ez 23,36–49
36 Ezt mondta nekem az Úr: Emberfia! Akarsz-e ítéletet mondani Oholá és Oholíbá fölött? Akkor szembesítsd őket utálatos tetteikkel! 37 Mert házasságtörők, vér tapad a kezükhöz; bálványaikkal követték el a házasságtörést, azoknak áldozták oda eledelül még a fiaikat is, akiket nekem szültek. 38 Azt is megtették velem, hogy ugyanazon a napon tisztátalanná tették szentélyemet, és meggyalázták szombatjaimat. 39 Mert levágták fiaikat bálványaiknak, és még aznap elmentek szentélyembe, meggyalázva azt: ezt tették az én házammal! 40 Sőt emberekért küldtek, akik messze laknak tőlük; követet küldtek hozzájuk, és azok el is jöttek. A kedvükért megmosakodtál, kifestetted a szemedet, és ékszerekkel ékesítetted fel magad. 41 Vetett ágyra ültél, előtte terített asztal volt, és az én tömjénemet és olajomat tetted arra. 42 Vidám lárma hallatszott ott. Az embertömeghez még ivócimborákat is hoztak a pusztából. Ezek karperecet adtak a nők kezére, díszes koszorút a fejükre. 43 Akkor ezt mondtam: Még a kivénült asszony is házasságtörő? Már egy ilyen paráznával is paráználkodnak? 44 Úgy jártak hozzá, ahogy a parázna nőhöz szokás: úgy jártak Oholához és Oholíbához, ezekhez a fajtalan nőkhöz. 45 De majd igaz férfiak ítélkeznek fölöttük a házasságtörők és a vérontók törvénye szerint, mert házasságtörők, és vér tapad a kezükhöz. 46 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Hívjanak össze ügyükben népgyűlést, és elrettentő példaként vessék őket prédára! 47 Kövezze meg őket a népgyűlés, és vágják őket a kardjukkal darabokra; fiaikat és leányaikat gyilkolják le, házaikat pedig perzseljék föl! 48 Véget vetek a fajtalankodásnak az országban, hogy okuljon belőle minden asszony, és ne kövessen el olyan fajtalanságot, mint amilyet ti. 49 Így róják ki rátok fajtalankodásotok büntetését, és viselni fogjátok bálványozásotok vétkének következményeit. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(41) „Vetett ágyra ültél, előtte terített asztal volt, és az én tömjénemet és olajomat tetted arra.” (Ez 23,36–49)
Ebben a részben olyan bűn kerül részletesebben elő, amelyre Ezékiel már korábban is mint a nép Istennek való hátat fordítása egyik legrettentőbb következményére utal: a gyermekáldozat. Bár az emberáldozat a zsidókat körülvevő népek vallásaiban gyakorlat volt, Isten már népével való kapcsolatának legkorábbi szakaszában nyilvánvalóvá tette, mennyire utálatos a számára (5Móz 12,31; 18,10). Mi közünk lehet nekünk ehhez? Talán úgy kapcsolódhatunk hozzá, ha mellétesszük a rész egy másik üzenetét: a 41. versben az Úr felrója a népnek, hogy a pogány áldozati lakomákon a neki szentelt olajat és tömjént füstölik el (41). Az emberi bűn egyik jellemzője, hogy Isten ajándékaival nem az ő akarata szerint, nem az ő dicsőségét szolgálva élünk. Visszakanyarodva a gyerekáldozathoz: mi mire becsüljük Isten legnagyobb ajándékát, a gyermeket (Zsolt 127,3)? Ha nem is áldozati oltáron tesszük, de hány gyermeki sors áldozódik fel szülei Isten és egymás iránti hűtlenségének, önszeretetének, anyagi haszonszerzésének oltárán? Ha nem is a néha kényelmi szempontok alapján elkövetett abortuszokra gondolunk itt, de mindennapjainkban hányszor sorolódik a karrier, munka, egyházi szolgálat rangsorában hátrébb gyermekünk? Nem gyerekáldozat-e, ha a szülői generáció a maga kényelme és prosperitása oltárán feláldozza gyermekei egészséges természeti környezetét?
