„…ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” Lk 19,28–40
28 Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. 29 Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: 30 Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! 31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. 32 Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. 33 Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? 34 Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. 35 Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. 36 Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. 37 Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, 38 és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban! 39 A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! 40 De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
Bibliaolvasó Kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
A jeruzsálemi bevonulás történetét minden evangélium elmondja. A jeruzsálemi sokaságnak egy kérdése van: „Kicsoda ez?”, és Máté leírja a választ: „Ő Jézus… a próféta!” (Mt 21,10–11) A pálmaágakat lengető, hozsannát zengő sokaság próbára tette a hatalom embereit. Jézus nem inti meg az ünneplőket, hanem „kiáltó kövekről” beszél: „…ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” (40). Akik megismerték azt, „…aki Isten előtt kiválasztott és drága” (1Pt 2,4), azokat nem lehet elhallgattatni. Ha az egész világ másokat követne is, aki Krisztusé, az hozsannát kiált!
RÉ21 482
Könyörgés böjti időben | 474 | Ó, irgalmas Isten
„Ezt mondja az én Uram, az Úr: Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan nagyra, akár egy isten.” Ez 28
1 Így szólt hozzám az Úr igéje: 2 Emberfia! Szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja az én Uram, az Úr: Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan nagyra, akár egy isten. 3 Biztosan bölcsebb vagy Dánielnél, nem marad előtted titokban semmi! 4 Bölcsességeddel és értelmeddel szereztél gazdagságot, aranyat és ezüstöt szereztél kincstáraidba. 5 Nagyon értesz a kereskedéshez, így gyarapítottad egyre gazdagságodat, és felfuvalkodtál, mert meggazdagodtál. 6 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Mivel olyan okosnak tartottad magad, mint amilyen Isten, 7 ezért íme, idegeneket küldök ellened, a legkegyetlenebb népeket. Kardot rántanak ellened, bármilyen szép és bölcs legyél is, és véget vetnek fényűzésednek. 8 Sírba taszítanak, halálra sebzetten pusztulsz el a tenger közepén. 9 Mondhatod-e majd gyilkosaidnak: Isten vagyok én!? Csak ember vagy te, nem Isten, kiszolgáltatva azoknak, akik az életedre törnek! 10 A körülmetéletlenek módján halsz meg, idegeneknek kiszolgáltatva. Én megmondtam – így szól az én Uram, az Úr! 11 Így szólt hozzám az Úr igéje: 12 Emberfia! Kezdj siratóénekbe Tírusz királyáról, és mondd róla: Ezt mondja az én Uram, az Úr: Te voltál a mintakép, tele bölcsességgel, tökéletes szépség. 13 Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, zafír, karbunkulus és smaragd. Aranyból készültek foglalataid, és a rajtad levő vésetek teremtésed napján elkészültek. 14 Kiterjesztett szárnyú, fölkent kerúb voltál. Isten szent hegyén helyeztelek el, tüzes kövek közt járkáltál. 15 Feddhetetlen életű voltál teremtésed napjától fogva, míg álnokság nem találtatott benned. 16 Bősz kufárkodásod közben megteltél erőszakkal, és vétkessé lettél. Azért száműztelek Isten hegyéről, és elkergettelek, te kiterjesztett szárnyú kerúb, a tüzes kövek közül. 17 Szépségedben felfuvalkodtál, rosszra használtad bölcsességedet a fényűzés kedvéért. Ledobtalak hát a földre, látványossággá tettelek a királyok számára. 18 Sok bűnöddel, álnok kufárkodásoddal meggyaláztad szentélyeidet. Azért tüzet gyújtottam benned, és megemésztett téged, hamuvá tettelek a földön mindenki szeme láttára. 19 Akik csak ismertek a népek között, szörnyülködnek rajtad. Rettenetes véged lett, nem lesz belőled soha semmi! 20 Így szólt hozzám az Úr igéje: 21 Emberfia! Fordulj Szidón irányába, és prófétálj ellene! 22 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Ellened fordulok, Szidón, és megmutatom rajtad dicsőségemet. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor ítéletet tartok fölötte, és megmutatom rajta, hogy szent vagyok! 23 Mert dögvészt bocsátok rá, és vérontást utcáira, hullanak benne a halálra sebzettek, mert rátör a fegyver mindenfelől. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr! 24 Szidón nem lesz többé Izráel háza számára szúrós tövis és fájdalmas tüske azok között, akik körülötte laknak, és akik megvetik. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr vagyok az Úr! 25 Így szól az én Uram, az Úr: Amikor összegyűjtöm Izráel házát a népek közül, amelyek közé szétszóródtak, akkor a népek szeme láttára mutatom meg rajtuk, hogy szent vagyok; mert a maguk földjén fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam. 26 Biztonságban laknak ott; házakat építenek, és szőlőket ültetnek, biztonságban laknak. Amikor ítéletet tartok a körülöttük lakók fölött, akik megvetették őket, megtudják majd, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
2) „Ezt mondja az én Uram, az Úr: Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan nagyra, akár egy isten.” (Ez 28)
Az előző részben a gazdag és befolyásos föníciai kereskedőváros, Tírusz kapcsán az került elő, hogy lakói el voltak telve tökéletességük illúziójával. Úgy gondolták, nincs szükségük Istenre, gondoskodnak magukról. E részben a próféta mindezt kiegészíti: a tökéletesség képzetéhez hamar hozzáilleszkedik egy másik, az ősbűn, hogy az ember Istennel egyenlőnek képzeli magát. Ez a képzet ragadja magával Tírusz fejedelmeit. Ezékiel elismeri a város vezetőinek bölcsességét, amely meghaladja a legendás Dániel királyét (a 3. vers nem a prófétát, hanem a kor egy népmesei alakját említi), és amely által ügyesen kereskednek, meggazdagodnak. De gazdagságuk viszi rosszra őket (5). Gőgössé és felfuvalkodottá teszi, annak képzetével hitegeti őket, hogy istenekké lettek. De minden emberisten rossz isten. Bölcsességük megromlik, erőszakossá válnak, fényűzésüket mások kárán valósítják meg (16–17). Az ítélet célja, hogy a népek megdöbbenjenek, Tírusz királyának alávettetése rémület tárgya legyen, és visszariadjanak a bölcsesség és gazdagság rosszra való használatától, a megistenülés gőgös vágyának kísértésétől (19).
