„az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez” 2Kor 7,8–16
8 Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva, hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket, 9 de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy szomorúságotok megtéréshez vezetett: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. 10 Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. 11 Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy ártatlanok vagytok az ügyben. 12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely Isten színe előtt van bennetek irántunk. 13 Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. 14 Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. 15 Ő még jobb szívvel gondol rátok, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és remegve fogadtátok őt. 16 Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.
Bibliaolvasó Kalauz – Fekete Károly igemagyarázata
Pál ünnepélyesen mondja: „az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez” (10). Az Isten szerinti megszomorodás termékeny, mert ebből a Szentlélek életet fakaszt. Pál azért örül ennek, mert van egy másfajta megszomorodás, ami halálba tud kergetni. Isten óvjon ettől!
RÉ21 626
Húsvéti ének | 519 | Jézus, ki a sírban valál
„A magad kútjából igyál vizet…” Péld 5
1 Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat! 2 Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon! 3 Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál. 4 De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. 5 Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak. 6 Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja. 7 Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok! 8 Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához, 9 különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek; 10 bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül. 11 Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed. 12 És ezt mondod: Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést? 13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra? 14 Kis híján csúfos bukás lett a részem a nép és az egész gyülekezet előtt. 15 A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! 16 Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! 17 Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! 18 Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. 19 Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel. 20 Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét? 21 Hiszen az Úr látja az ember útjait, és figyeli minden lépését. 22 Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. 23 Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította.
Az Ige mellett – Gaál Sándor igemagyarázata
(15) „A magad kútjából igyál vizet…” (Péld 5)
Az istenfélelemmel áthatott szív mint életközpont a teljesség igényével működik. Ezért bátorkodik elvezetni újra a létet felemelni képes, sok örömöt adó társas kapcsolatunk kérdéséhez. Mert ami helyes módon megélve örömmel áraszt el, helytelenül, az istenfélelem hatóköréből kikerülve nem egyszerű és egyszeri szabadossághoz sodor, hanem a pusztulás vermébe juttat. A magad kútjából igyál vizet! Milyen egyszerű és természetes tanács ez! Ott és akkor is, amikor a társas kapcsolatunk, a szerelmünk kerül előtérbe. Csak az adhat teljes boldogságot neked, ami, aki a tied. Amit, akit az Isten megfontoltan számodra megalkotott, odaadott. Ami és aki nem a tied, az károdra van nálad és annál kárára vagy jelen még gondolati, vágyakozási tekintetben is (Mt 5,28). Mennyi kavarodás, érzelmi ciklon, értelmi zavarodottság, riadt gyermeki tekintet, anyagi megosztási vita, alig-alig tartható időbeosztás lesz a következménye annak, amikor a másét akarom! Amikor a más asszonya, férje, szerelme, barátja, barátnője jogtalanul nálam van vagy nála vagyok! Isten nem szűkmarkú, a saját védelmünkre nézve és a nekünk adott társ megóvására mondja megalkuvásmentesen: „A magad kútjából igyál!”
